2015/II.

Krónika

| Szám: 2015/II. |
Krónika | Szerző: Óriás Nándor Szakkollégium

Nagy örömünkre szolgál, hogy a Scriptura 2015/I. számának megjelenése óta időszakban Szakkollégiumunk számos színvonalas rendezvényt szervezett és tagjaink különböző versenyeken, konferenciákon és pályázatokon is jelentős sikereket értek el.

pdf_stb

scriptura15ii_kronika | PDF 498KB

A principatus államszervezetének fejlődése Tiberiustól Diocletianusig (Kr. u. 14 – Kr. u. 284)

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Pókecz Kovács Attila

Az Augustus által létrehozott államberendezkedés új közjogi viszonyokat teremtett Rómában. A kezdeti időszak után egyre nyilvánvalóbbá vált a principatus egyeduralmi jellege. Mivel ezt Augustus politikai óvatosságból igyekezett palástolni, a császári hatalomnak sem alakult ki egységes koncepciója, vagyis a principatus államrendje nem egy megszilárdult jogi intézményrendszeren alapult, hanem inkább különböző hatáskörök gyűjteménye, ezek egy kézben való összefogása volt. Ezt kihasználva Augustus utódainak alkalmuk nyílt rá, hogy a császári hatalom egyes elemei közül hajlamaiknak és a kor kihívásainak megfelelően hol egyikre, hol másikra helyezzék a hangsúlyt. Így az egyes uralkodók, illetve a hosszabban hatalmon lévők különböző uralkodási periódusainak történeti tanulmányozása teszi lehetővé a princeps hatalmának meghatározását annak csaknem három évszázados időszaka során. Célszerűnek látom a továbbiakban az egyes uralkodó dinasztiák, illetve rövidebb korszakok szerinti bontásban bemutatni a principatus közjogi rendszerének változásait.

pdf_stb

scriptura15ii_pokecz | PDF 605KB

Az eladási bizomány szabályozásának római jogi alappillérei

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Schmidt Virág

Pályamunkám célja a bizományi szerződés, azon belül is az eladási bizomány hatályos szabályozásának újszerű, más szempontok alapján történő bemutatása. Úgy gondolom, hogy a Polgári Törvénykönyvünkben (Ptk. 2013. évi V. törvény) szabályozott bizományi szerződés összevetése a római jogi előzményekkel egy szélesebb körű értelmezési lehetőséget ad és ennek köszönhetően az egyes hasonlóságok, különbségek is kirajzolódnak. A párhuzamok azt igazolhatják, hogy a jelenlegi szabályozás több tekintetben is római jogi gyökereken alapul, a különbözőségek pedig előremutató tanulságokkal szolgálhatnak az eltérő szabályozások előnyeiről, hátrányairól, illetve hatékonysági elemeiről, és így akár de lege ferenda javaslatok megfogalmazását is elősegíthetik.

pdf_stb

scriptura15ii_schmidt | PDF 563KB

A római büntetőjog és a hatályos büntetőjogi szabályozás összehasonlítása az elkövetők és egyéb bűnkapcsolatok tekintetében

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Németh Boróka

Bár a római jog nem hatályos, mégsem mondható csupán holt jognak, ugyanis jogászi gondolkodásunkra és mai jogrendszerünkre jelentős hatása van. A rómaiak a maguk jogát ius civileként, vagy ünnepélyesebben ius Quiritiumként emlegették, mert azt nem az állam, hanem az azt alkotó polgárok (cives, Quirites) jogának tekintették. Ma már a ius civile alatt, fordítási okokból, a polgári jogot értjük, pedig a római jog fogalma jóval tágabb tartalommal bír. Történeti értelemben az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összességét jelenti, amelybe beletartozik minden joganyag a Kr. e. 450-ben íródott XII táblás törvényektől a Kr. u. VI. században Justinianus császárnak köszönhetően megvalósuló kodifikációkig. Tágabb értelemben a római joghoz tartozik még az a joganyag is, amely az ókoriból nőtte ki magát, s annak továbbfejlődéseként alkalmazták a közép- és újkorban. A korai civilizációk, államok jogában általában nem különült el a polgári és a büntetőjog, s ez a Római Birodalom esetében is így volt. Ezt bizonyítja a római jogi fejlődéstörténet kezdetét jelentő XII táblás törvény, amelybenszintén vegyítették a büntető- és civiljogi szabályozási témaköröket.

pdf_stb

scriptura15ii_nemeth | PDF 591KB

Jogesetek és törvényi szabályozásuk a magyar terrorizmus történetéből

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Arnold Bernadett

A terrorizmus manapság felfoghatatlan méreteket öltve tartja rettegésben a világot. Azonban mint jelenség, csíráiban már az ókori civilizációkat is fenyegette. Legkorábbi megjelenési formái az egyének ellen elkövetett merényletek voltak (Ószövetség: Judit és Holofernesz története). Ezt követték az ókori római és görög történelem egyre elharapódzó kalózjelenségei és a vezetők elleni merénylet- és puccskísérletek. A „terror” szó modern jelentése a francia forradalom rémuralmát (jakobinusok, Robespierre) fémjelző „la terreur”-ből ered, mindazonáltal maga a jelenség sokkal régebbi eredetre vezethető vissza.

pdf_stb

scriptura15ii_arnold | PDF 549KB

A terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Bánfai Edina

A terrorizmus elleni küzdelem napjaink egyik legsürgetőbb biztonságpolitikai kérdésévé vált. Annak ellenére, hogy a 2011. szeptember 11-i terrortámadások óta- melyek azóta a terrorcselekmények szimbólumaivá váltak- egy szemléletváltás volt megfigyelhető mind nemzetközi mind pedig hazai szinten, még mindig szinte napi szinten lehet olvasni az újabbnál újabb terrortámadásokról. Márciusban a tuniszi túszdráma sokkolta a tömegeket, áprilisban Kenyában követelt újabb áldozatokat a terrorizmus, miközben az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezet az Egyesült Államok felperzselését és a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz hasonló cselekmény elkövetését ígérte egy videóban, csakhogy néhányat említsek a közelmúlt és a lehetséges jövőbeli terrortámadások közül. Ezek az események újra és újra rámutatnak arra, hogy a korábbinál hatékonyabb fellépés szükséges a terrorizmus ellen. Felmerül az államok közti hatékonyabb együttműködés igénye és az a kérdés is, hogy vajon a jogállami garanciák maradéktalan betartásával fel lehet-e venni a harcot a klasszikus bűncselekményektől eltérő, új formákat öltő terrorizmussal szemben?

pdf_stb

scriptura15ii_banfai | PDF 662KB

Érték, kauzalitás, normativitás – a művészet és jog alapvető kapcsolódási pontja

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Cseporán Zsolt

A művészet és jog esszenciális kapcsolódási pontjának felkutatása elengedhetetlen lépés e két terület egymásra hatásának teljes körű elméleti megrajzolásához. Ennek okán mindenekelőtt azt az alapvető közös szférát kell megjelölni, ahonnan a kutatás nem csupán elkezdhető, hanem amire az egész vizsgálat felfűzhető. Ez az elemi közös szint meglátásom szerint az értékek világában gyökerezik, mivel mind a művészet, mind pedig a jog értékeket közvetítő és/vagy értékeken alapuló jelenség.

pdf_stb

scriptura15ii_cseporan | PDF 555KB

„Általános részi” alapkérdések az antik római büntetőjogi praxisban

| Szám: 2015/II. |
Tanulmányok | Szerző: Jusztinger János

A jogászi közvélemény a római jogot többnyire annak kétségkívül leginkább kimunkált részével, a magánjoggal azonosítja, mely precíz megoldásaival, tökélyre csiszolt rendszerével méltán válhatott a modern polgári törvénykönyvek alapjává. Ezzel szemben a római büntetőjoggal kapcsolatban gyakori megállapítás, hogy az a maga kidolgozatlanságában nem is szolgálhatott vezérfonalul a későbbi korok jogalkotói számára. Kétségtelen, hogy a magánjoggal szemben a büntetőjog területén a jogtudománynak jóval szerényebb szerep jutott.

pdf_stb

scriptura15ii_jusztinger | PDF 580KB