A 2020/21-es tanév tavaszi féléve is online formában folytatódott, az Óriás Nándor Szakkollégium tagjai azonban hasonlóan az előző félévekhez most is egy tartalmas és eredményekben gazdag szemesztert zárhatott.
Az állatvédelem mint gyűjtőfogalom olyan tiltások és magatartások megfogalmazását jelenti, amelyek címzettje az emberi társadalom. Legtágabb értelemben az állatok indokolatlan kínzásának, a velük való kíméletlen bánásmódnak a megakadályozását, illetve lehető legkisebb mértékre szorítását, valamint az életfeltételeik biztosításáról, az állatfajok fennmaradásáról való emberi gondoskodást értjük e kifejezés alatt. Erre tekintettel, a tágabb értelemben vett állatvédelmi tevékenység az emberi ráhatás alatt nem álló élőlények kíméletét, így a vadállatok védelmét is felöleli. Ezzel szemben a szakirodalom szerint a szűkebb értelemben vett állatvédelem egyedkímélő állatvédelem, azaz tartózkodás az állatok bántalmazásától, kínzásától, erőn felüli kihasználástól és felesleges elpusztításától, vagyis nem más, mint a háziállatok egyedeinek gondos és kíméletes tartása.
A sport a társadalomban fontos szerepet játszik, akár a saját sporttevékenységre gondolunk, akár a sportrendezvények figyelemmel követésére. Felmerülhet a kérdés, hogy a sportolóknak miért és hogyan is éri meg az, hogy az embereket “szórakoztatják”, úgy, hogy a látogatók csupán kikapcsolódás céljából, kedvtelésből látogatnak ki a különböző sporteseményekre, sportrendezvényekre. Jelen cikkben ezt a kicsit sem olyan egyszerű kérdést szeretnénk körbejárni és bemutatni, milyen lehetséges bevételt jelentő jogviszonyformák keretében gazdálkodnak sportolóink.
A Covid-19 világjárvány számos olyan helyzetet eredményezett, amely etikai és jogi kérdéseket is felvetett. Fokozottan érvényesül, hogy az egyén a kórházba kerülve kiszolgáltatottabbá válik, hiszen fizikai állapota miatt korlátozottan képes önrendelkezési jogát gyakorolni. E tekintetben nagyobb hangsúlyt kapnak az arról szóló dilemmák, hogy az egyén tudta, beleegyezése nélkül hogyan, milyen korlátok között dönthet az orvos, a beteg ellátását végző személy, és miért.
A pandémia kihívásai világszerte arra kényszerítik a jogalkotókat, különösen az egészségügyi ellátásokra vonatkozó joganyag területén, hogy állást foglaljanak élet és halál kérdéseiben. Ennek során az életvédelem megkérdőjelezhetetlen fontossága mellett figyelembe kell venniük a társadalom működőképességének fenntartásához, a szűkös erőforrások igazságos elosztásához fűződő érdekeket is.
Freud elmélkedésére adott álláspontom kifejtésével témaválasztásom oka is nyilvánvalóvá válik a tanulmány olvasói számára. Hogy megelégednék-e nyomozóként egy bizonytalan, kétes nyommal, bizonyítékkal? Válaszom egyértelműen nem, helyeslő válasz esetén ugyanis értelmetlen lenne a felismerésre bemutatás problémakörével ebben, és bármilyen más tanulmányban foglalkozni, sőt, talán nem túlzás, ha azt állítom, magával a kriminalisztikával is. Bár nem vagyok nyomozó, ugyanakkor joghallgatóként mára már világossá vált számomra, hogy magát a jogot, jogszabályokat egy jogállamban egyértelműen a mindennapi élet történései, az emberi magatartások, konfliktusok hozzák létre, formálják, alakítják. Hans Kelsen szavaival élve: „a jog az élettel áll alapvető kapcsolatban, a mindennapi élet leképzését jelenti”.
A magyar Országgyűlés 2020-ban elfogadta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényt (a továbbiakban: Eszjtv.). A jogszabály az egészségügyi dolgozók régóta tervezett bér kérdésének, valamint jogállásának rendezését tűzte ki céljául, azonban egyes rendelkezéseit érdemes közelebbről is megvizsgálni. Az Eszjtv. kiemeli a korábbi közalkalmazotti státuszból az egészségügyi dolgozókat, de továbbra is fenntartja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) háttérjoganyag jellegét, emiatt a két törvény összevetése célszerű az egyes pontokon. A kommentben röviden összehasonlítom a kirendelés, továbbá az áthelyezés intézményét és megvizsgálom az ezekkel kapcsolatban felmerülő jogi kérdéseket.