A munkaügyi kapcsolatok, amelyek a munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelmét hivatottak szolgálni, a legtöbbünk életében fontos szerepet játszanak. A munka világában a kollektív szerződésnek, mint a kollektív érdekérvényesítés egyik eszközének hosszú időre visszanyúló hagyománya van. Tanulmányom célja, hogy betekintést nyújtson a kollektív szerződéses lefedettség hazai helyzetébe és a kollektív szerződéses lefedettség növelésének potenciális lehetőségeit feltárja. A 2012. július 1-én hatályba lépett munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) számos változást hozott a magyar munkajogi szabályozásba. A törvény létrehozásakor többek között kitűzött cél volt a munkaerőpiaci rugalmasság megerősítése, a kollektív tárgyalások elmozdítása. A kollektív szerződésekre vonatkozó rendelkezések is ennek fényében alakultak. Az Mt. hatálybalépése óta eltelt több, mint tíz év, így azt gondolom érdemes megvizsgálni a jelenlegi helyzetet Magyarországon. A téma aktualitását erősíti, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2022-ben elfogadott, az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló 2022/2041/EU irányelve kötelezettséget ró hazánkra a kollektív tárgyalások előmozdítása tekintetében is. A kollektív szerződések szerepének vizsgálata különösképp indokolt lehet egy olyan felgyorsult társadalomban, ahol a jogalkotásnak lépést kell tartania az élet minden területét érintő modernizációval, a munkaerőpiaci változásokkal.