A középkori magyar városfejlődés egyik legfontosabb előzményét a hospesközösségek megjelenése és jogállásuk fokozatos átalakulása jelentette. A XIII. század folyamán e közösségek nem csupán gazdasági és társadalmi szempontból váltak meghatározóvá, hanem jogi értelemben is egyre jelentősebb autonómiára tettek szert. Kiváltságaik közül kiemelkedő szerepet játszottak az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogosultságok. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a XIII. századi hospesközösségek milyen bíráskodási kiváltságokkal rendelkeztek, ezek miként épültek fel, valamint milyen eltérések figyelhetők meg az egyes közösségek között. A vizsgálat során elsőként röviden áttekintem a hospesek és hospesközösségek fogalmát, majd ismertetem kiváltságaik rendszerét, különös tekintettel az igazságszolgáltatási autonómiára. Ezt követően részletesen elemzem a szabad bíróválasztás intézményét, a bíró joghatóságának terjedelmét, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb intézményeket és eljárási szabályokat. A téma jelentőségét az adja, hogy a hospesközösségek bíráskodási kiváltságai nem csupán a helyi autonómia fejlődését tükrözik, hanem egyben a királyi hatalom és a helyi közösségek viszonyának alakulását is. Ennek vizsgálata hozzájárul a magyar városfejlődés korai szakaszának és a középkori jogrendszer működésének mélyebb megértéséhez.