Egy országgyűlési választás minden demokráciában kiemelt jelentőségű közjogi esemény. Egy választás továbbá azon folyamatok egyike, amikor egy demokratikus jogállam állampolgára a jogot nemcsak elvont társadalmi jelenségként fogja fel, hanem választójogának gyakorlása folytán tényleges, valódi jelentőséggel bíró, a társadalmat formáló eszközként, amelyet szinte a kezei között tarthat a választást illető döntés pillanatában. Nem véletlen, hogy az alkotmányos demokráciák alapjogi szinten is védik a választójog intézményét alapelvekkel, részletes anyagi jogi és eljárási jogi szabályokkal. Ezek azok a jogszabályok, amelyek egy választási kampányidőszakban felbukkanó politikai megnyilvánulásokat, kampánycselekményeket is szabályozni hivatottak. Előfordulhatnak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor egy kompetitív választás termőtalajt biztosít ahhoz, hogy a szabályok által megállapított határokat a jelöltek túllépjék vagy súrolják, újonnan például a negatív kampány keretében. A negatív kampány kérdése pedig számos közjog- és politikaelméleti problémát vet fel, amelyek közül írásomban az emberi méltósághoz és a véleménynyilvánításhoz való alapvető jogok kollízióját, illetve ezeknek a választási eljárás alapelveivel való kapcsolatát kívánom vizsgálni.
Az állatok károkozása és az ezért viselt felelősség témaköre gyakran kutatott téma a magyar magánjoggal foglalkozó szakirodalomban, aktualitása pedig permanens, hiszen az állattartás szükségszerűen együtt jár az esetleges károkozás lehetőségével. Már a római magánjogban – a XII táblás törvények idejétől kezdődően – megjelentek az állatok károkozásával kapcsolatos kárfelelősségi tényállások és szabályok, hatásuk pedig a mai magyar polgári jogban is érzékelhető. A tanulmány célja, hogy bemutassa – a vonatkozó primer források alapján – a római jogban, az állatok károkozása esetében felmerülő kárkötelmek és alkalmazható keresetek közül az actio de ferist, amely kifejezetten a veszélyes állat károkozása esetében állt a károsult (és egyéb) személy rendelkezésére kárigényének érvényesítésére.
Minden társadalom rendelkezik bizonyos mértékű renddel azért, hogy a tagjai hosszabb ideig képesek legyenek egymással kölcsönhatásban létezni. Ez a rend (rendszer) azonban nem univerzális, mert a különböző társadalmak eltérő rendszereket alakítottak ki. A jogrendszer fogalma nem egyenlő a jogi rendszer definíciójával. A jogi rendszer a szélesebb meghatározás, magába foglalja a jogi normákat alkotó és alkalmazó szervezeteket, valamint az ezeket megvalósító emberi magatartásokat is. A jogi rendszer lényegét tekintve: „a társadalom jogi jelenségeinek funkcionálisan összefüggő rendszere.” A jogrendszer azonban csak a normatív elemeket tartalmazza, és értelmezhető tágabb vagy szűkebb megközelítésben is. Tágabb értelemben véve a jogrendszer rendezett összessége egy adott állam érvényes jogi normáinak és az azokhoz kötődő jogi előírásoknak. Szűkebb értelemben véve azonban a jogrendszer az adott állam esetén csak a hatályos jogszabályok rendezett összességét jelenti. A jogrendszer, mint összesség nem halmaz, hanem rendszer jellegű, ami megmutatkozik: a belső ellentmondás mentességben, a relatív koherenciában, a strukturáltságban és a tagozódásban. A jogrendszerek belső tagozódásában a történelmi körülmények, valamint a jogi szabályozás hagyományai és sajátosságai hatására eltérések tapasztalhatók. A tagozódás hatással bír pl.: a jogalkotásra és jogalkalmazásra, valamint a jogtudomány rendszerére is.
A középkori magyar városfejlődés egyik legfontosabb előzményét a hospesközösségek megjelenése és jogállásuk fokozatos átalakulása jelentette. A XIII. század folyamán e közösségek nem csupán gazdasági és társadalmi szempontból váltak meghatározóvá, hanem jogi értelemben is egyre jelentősebb autonómiára tettek szert. Kiváltságaik közül kiemelkedő szerepet játszottak az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogosultságok. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a XIII. századi hospesközösségek milyen bíráskodási kiváltságokkal rendelkeztek, ezek miként épültek fel, valamint milyen eltérések figyelhetők meg az egyes közösségek között. A vizsgálat során elsőként röviden áttekintem a hospesek és hospesközösségek fogalmát, majd ismertetem kiváltságaik rendszerét, különös tekintettel az igazságszolgáltatási autonómiára. Ezt követően részletesen elemzem a szabad bíróválasztás intézményét, a bíró joghatóságának terjedelmét, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb intézményeket és eljárási szabályokat. A téma jelentőségét az adja, hogy a hospesközösségek bíráskodási kiváltságai nem csupán a helyi autonómia fejlődését tükrözik, hanem egyben a királyi hatalom és a helyi közösségek viszonyának alakulását is. Ennek vizsgálata hozzájárul a magyar városfejlődés korai szakaszának és a középkori jogrendszer működésének mélyebb megértéséhez.
Az állatvédelem és az állatokkal kapcsolatos szabályok egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be nem csak a köz-, hanem a tudományos életben is, ennek kapcsán a jogi ismeretek szerepe pedig kiemelkedő. Az állatok magánjogi státuszának, dologi helyzetének kérdésével foglalkozó szakirodalom széleskörű, szinte mindegyikben megállapítást nyer a téma hangsúlyos római jogi hagyománya.
„Könnyű elítélni a bűnözést, ha az ember olyan gazdagságban élhet, hogy távol tartja magát tőle.” Ez az idézet Trevor Noah, író-producer-komikustól származik, melyet a Born a crime (magyarul Bűnben születtem) című önéletrajzi könyvében ír le. Ezen állítás széleskörű konszenzust élvez, még azon egyének körében is, akik anyagi egzisztenciális biztonságuk tekintetében privilegizált helyzetben vannak. Azonban nem mindenki van ebben a privilegizált helyzetben. Sokan arra kényszerülnek, hogy a mindennapi megélhetésüket valamilyen jogellenes cselekmény útján biztosítsák.
Kevés olyan megosztó kérdés létezik társadalmunkban, mint a művi terhességmegszakítás (a továbbiakban: abortusz). Ennek számos oka van, hiszen a terhesség mesterséges úton történő megszakítása egyszerre érinti az emberi élethez, a döntési autonómiához, valamint az emberi méltósághoz (különös tekintettel a magzat életére) fűződő, alapvető emberi jogainkat. Megjegyezném továbbá, hogy habár a témakör a jogtudományt és a politikai gondolkodást is erősen megosztja, nem lehet elmenni amellett, hogy jelen témakörben nem csupán jogi, vagy egy politikai eszméről van szó, hanem a társadalom erkölcsi és vallási alapértékei is hangsúlyos szerepet kapnak. Az abortuszról folytatott vita számos kérdést vet fel. Többek között a vita szorosan összefonódik azzal, hogy az ember önmagát és az élethez való viszonyát hol értelmezi: hol kezdődik az emberi élet? Ki rendelkezhet az emberi test felett? Az államnak lehet-e szerepe egy ilyen döntés meghozatalában? Ha igen, akkor ez a döntési jogköre meddig terjed? Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezekre a kérdésekre nincs univerzális válasz. Tanulmányomban nem kívánok állást foglalni az abortusz megengedhetőségéről, vagy tiltásáról, jelen dolgozatom célja egy összehasonlító elemzés elvégzése, amellyel képet kaphatunk a művi terhességmegszakítás hazai szabályozásáról összehasonlítva két, kevésbé megengedő európai jogrendszerrel.
Az adatvédelem, mint jogintézmény viszonylag fiatal, mégis a digitális technológiák gyors fejlődése miatt napjainkra az uniós jog egyik legdinamikusabban változó területévé vált. Bár az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendeletével a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (továbbiakban: GDPR) 2016-os elfogadásával az Európai Unió átfogó és egységes keretet teremtett a személyes adatok kezelésére, a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI) megjelenése újraértelmezte az adatvédelem határait. Az MI rendszerek tömeges adatfelhasználása, automatizált döntéshozatala és a „black box” jelenség mind olyan kihívások, amelyek a GDPR egyes rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazhatóságát is kérdésessé tehetik. Ennek a helyzetnek az uniós válasza a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról szóló rendeletet (továbbiakban: AI Act), amely elsőként próbálja jogszabályi szinten keretbe foglalni a MI technológiai és alapjogi kockázatait.