A frank-germán korban a patrimoniális államnak nem volt kifejezett büntetőigénye, így nem volt általános büntető joghatósága sem. Amennyiben az elkövetett bűncselekmény nem volt rendkívül súlyos, vagy a rokonság nem vitte az ügyet bíróság elé, úgy a viszályt (jogilag szabályozott keretek között) a két rokonság maga intézte el. Így a bűncselekmények két csoportra oszthatók: súlyosabb békeszegésre és kisebb békebontásra.