Jelen reflexió célja a migrációs- és menekültügyi externalizációs politikák bemutatása az Európai Unión belül Olaszország és Albánia, illetve az EU tagállamain kívül az Egyesült Királyság és Ruanda megállapodásán keresztül, utalva a hosszabb ideje externalizációs politikát működtető Ausztrália gyakorlatára is.
A házasság felbontása egy kényes kérdés – a felek között elszabadulhatnak az indulatok, elhúzódhat a válási procedúra, valamint az ismerősi, rokoni körök is csak puhatolózva hozzák fel, miért is került sor erre a döntésre. Ha nem lenne elég nehéz a helyzet önmagában, még egy másik tényező is rátehet egy lapáttal a helyzetre: a közös gyermek.
A személyiségi jogok az ember egész életében meghatározó jogai. Áthatják a mindennapokat, bár sokszor szinte észrevétlenül, mégis szinte minden percben érvényesülnek és sajnos számtalanszor sérülnek is. Nem véletlen, hogy a személyiségi jogokat lefedő jogirodalom is széleskörű, nehéz a témát olyan szemszögből megközelíteni, amelyből már más szerző ne tette volna. A következő sorokban a személyiségi jogok kialakulását mutatom be néhány történelmi – szükség szerint magyar és nem magyar – megállón keresztül, a végállomás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a (továbbiakban Ptk.) lesz.
Egy jól működő jogrendszer jellemzője, hogy az életviszonyok által indukált változásokra hatékonyan és gyorsan tud reagálni. Ennek szükségessége elsősorban a bíróságoknál, jogalkalmazóknál jelenik meg, így az életviszonyokra való gyors és hatékony reagálás igénye teremtette meg a bírói jogot. A kontinentális jogrendszerekben mind a törvényi, mind pedig a bírói jogfejlesztés azt a célt szolgálja, hogy a jogot a változó életviszonyhoz igazítsa. A bíróságok ugyanis nemcsak érvényesítik a törvények, rendeletek szabályait, és jogvitákat döntenek el, hanem mindemellett tovább is fejlesztik a jogot (akképpen, hogy olyan értelemmel ruházzák fel a jogszabályhely szövegét, amelyek azok szövegében nem voltak benne). Erről a tevékenységről az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) számú határozata is rendelkezett: „A bírói hatalom konkrét jogvitát eldöntő tevékenysége során a jogot alkalmazva azt értelmezi, sőt tovább is fejleszti, de ez a törvénynek, a jogszabályoknak való alárendeltségen nem változtat…”
A 2014-15-ben tetőző Európai migrációs válságot követő időszakban az Európai Unió döntéshozói kezdeményezték a Dublin III. rendelet javítását, módosítását. Jelen cikkemben az új Migrációs és Menekültügyi Paktumot és azt a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendelet tervezetet elemzem, amely a jelenleg hatályban lévő Dublin III. rendeletet megreformálni kívánó javaslatot jelenti.
Napjainkban egyre ritkábbak azok a jogrendszerek, amelyek nem rendelkeznek egységes polgári törvénykönyvvel. Az elmúlt századok kodifikációs törekvései a fejlett országokban főszabályként célt értek, megszülettek a szükséges kódexek. Érdekesség, hogy déli szomszédaink, a szerbek nem rendelkeznek ilyennel, hiába a hosszú éveken átívelő törekvés a törvénykönyv megalkotására. A továbbiakban a szerb polgári törvénykönyv kodifikációjának történetét mutatom be – különös tekintettel a folyamat során felmerült problémákra. Arra is keresem a választ, hogy mennyiben különbözik az egységes törvénykönyv nélküli berendezkedés a hazai szabályozástól, ideértve az esetleges joghézagok leküzdésének metódusát, illetve, hogy valóban helytálló-e az a tézis, hogy Szerbia nem rendelkezik kodifikált polgári törvénykönyvvel.
Az elmúlt években a digitális technológiák robbanásszerű fejlődése egyben vele párhuzamosan növelte a kiberbűnözés mértékét, illetve annak komplexitását. A kiberbűnözés általánosságban eltér a hagyományos bűncselekményektől, hiszen az interneten vagy más digitális rendszerekben történik és a gyorsan változó technológiai környezetnek köszönhetően újabbnál újabb kihívások elé állítja a hatóságokat és a bűnüldöző szerveket.
Egy jól működő állami rendszer elengedhetetlen része egy olyan adatbázis, amely közhitelesen tartalmaz a földterületekről, illetve az ingatlanokról minden releváns adatot. Hazánkban a 18. század közepén készültek az első olyan felmérések, amelyek ha nem is pontos, de hozzávetőleges képet adhattak országunk terepviszonyairól. Természetesen ekkor csak katonai célokra használták fel az adatokat, az első ingatlan-nyilvántartás felállítása érdekében készült feltérképezések a 19. század közepére datálhatóak. Tanulmányom célja, hogy áttekintse a fent említett, ma már közhiteles és nyilvános adatbázis szabályozásának történetét országunkban, és rámutasson arra, hogy két évszázad alatt mekkora változáson ment keresztül ez az intézmény.