Egy országgyűlési választás minden demokráciában kiemelt jelentőségű közjogi esemény. Egy választás továbbá azon folyamatok egyike, amikor egy demokratikus jogállam állampolgára a jogot nemcsak elvont társadalmi jelenségként fogja fel, hanem választójogának gyakorlása folytán tényleges, valódi jelentőséggel bíró, a társadalmat formáló eszközként, amelyet szinte a kezei között tarthat a választást illető döntés pillanatában. Nem véletlen, hogy az alkotmányos demokráciák alapjogi szinten is védik a választójog intézményét alapelvekkel, részletes anyagi jogi és eljárási jogi szabályokkal. Ezek azok a jogszabályok, amelyek egy választási kampányidőszakban felbukkanó politikai megnyilvánulásokat, kampánycselekményeket is szabályozni hivatottak. Előfordulhatnak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor egy kompetitív választás termőtalajt biztosít ahhoz, hogy a szabályok által megállapított határokat a jelöltek túllépjék vagy súrolják, újonnan például a negatív kampány keretében. A negatív kampány kérdése pedig számos közjog- és politikaelméleti problémát vet fel, amelyek közül írásomban az emberi méltósághoz és a véleménynyilvánításhoz való alapvető jogok kollízióját, illetve ezeknek a választási eljárás alapelveivel való kapcsolatát kívánom vizsgálni.
A 2025/2026-os tanév tavaszi félévét tekintve az Óriás Nándor Szakkollégium a korábbi szemeszterekhez hasonlóan eredményes időszakot tudhat maga mögött. Számos tudományos, szakmai és közösségépítő rendezvényt valósítottunk meg, amelyek egyaránt szolgálták a hallgatók szakmai fejlődését és a szakkollégiumi közösség erősítését. A félév során a Szakkollégium tagozatai aktívan részt vettek különböző szakmai programok, konferenciák, kerekasztal beszélgetések és egyéb tudományos események szervezésében, valamint több hallgató is kiemelkedő egyéni szakmai eredményt ért el.
A végrehajtás a polgári nemperes eljárások egyik, ha nem a legfontosabbika, megkerülhetetlen része úgy a hitelezői igények érvényesítésének, mint bizonyos meghatározott cselekmények kikényszerítésének. A végrehajtási eljárás egészének vizsgálata és értékelése ugyan kétségtelenül aktuális és kihívásokkal teli terület, azonban ennek igényes feldolgozása egyértelműen túlmutat jelen tanulmány keretein, így annak egyik legmegosztóbb, a társadalmat leginkább foglalkoztató aspektusára szorítkozunk.
„I believe that drugs have destroyed many lives, but wrong government policies have destroyed many more.” - „Úgy hiszem, hogy a kábítószer rengeteg életet tett tönkre, de a helytelen kormányzati politikák még annál is többet”. A fenti gondolatot Kofi Annan, ghánai diplomata, az ENSZ hetedik főtitkára fogalmazta meg a kábítószer terjedésére adott jogszigorító intézkedésekről. A kábítószeres, illetve ahhoz kapcsolható bűncselekmények száma növekedik Magyarországon. Szinte nem telik el hét, hogy a közbeszédben vagy a sajtóban ne jelennének meg a kábítószeres bűncselekmények következményei.
Ami néhány évvel ezelőtt még csupán fantáziának és bizonytalan jövőképnek tűnt, napjainkra kézzelfogható valósággá formálódott. Ha körbetekintünk, a mesterséges intelligencia az életünk szerves részévé vált. Jelen van az okostelefonjaink működésében, de egy egyszerű internetes keresés során is. Láthatjuk, hogy a munka világa sem maradt érintetlen. Mára a foglalkoztatás nélkülözhetetlen elemévé vált, és gyökeresen alakítja át annak működését. De pontosan hol jelenik meg a munkavégzés és munkáltatás során? A rövid válasz, mindenhol. Kezdve a humánerőforrás-menedzsment területén, ahol a kiválasztási folyamatok során algoritmusok segítik a jelöltek szűrését és értékelését, egészen a munkaellenőrzésig, ahol egyre hangsúlyosabb szerepet kap a digitális forma. A munkáltatók fejlett megfigyelési és elemzési eszközök révén képesek nyomon követni a munkavállalók tevékenységét, annak hatékonyságát. A digitális formájú teljesítményértékelési technológiák egyre fejlettebbek és összetettebbek, kihasználva a mesterséges intelligencia fejlődését, hogy nyomon kövessék mind a helyszínen végzett fizikai mozgásokat, mind a vállalati eszközökön végzett online tevékenységet.
A középkori magyar városfejlődés egyik legfontosabb előzményét a hospesközösségek megjelenése és jogállásuk fokozatos átalakulása jelentette. A XIII. század folyamán e közösségek nem csupán gazdasági és társadalmi szempontból váltak meghatározóvá, hanem jogi értelemben is egyre jelentősebb autonómiára tettek szert. Kiváltságaik közül kiemelkedő szerepet játszottak az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogosultságok. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a XIII. századi hospesközösségek milyen bíráskodási kiváltságokkal rendelkeztek, ezek miként épültek fel, valamint milyen eltérések figyelhetők meg az egyes közösségek között. A vizsgálat során elsőként röviden áttekintem a hospesek és hospesközösségek fogalmát, majd ismertetem kiváltságaik rendszerét, különös tekintettel az igazságszolgáltatási autonómiára. Ezt követően részletesen elemzem a szabad bíróválasztás intézményét, a bíró joghatóságának terjedelmét, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb intézményeket és eljárási szabályokat. A téma jelentőségét az adja, hogy a hospesközösségek bíráskodási kiváltságai nem csupán a helyi autonómia fejlődését tükrözik, hanem egyben a királyi hatalom és a helyi közösségek viszonyának alakulását is. Ennek vizsgálata hozzájárul a magyar városfejlődés korai szakaszának és a középkori jogrendszer működésének mélyebb megértéséhez.
Amennyiben a halálbüntetésről értekezünk, megállapítható, hogy a történelem kezdete óta részét képezi az államok jogrendszerének, tehát tulajdonképpen egyidős a joggal. Az emberi közösségek létezése óta alkalmazzák a közösséget leginkább sértő deliktumokra. A halálbüntetésnek, valamint tágabb értelemben magának az állami büntetőjognak a kialakulása két főbb okra vezethető vissza, a magánbosszú állami visszaszorításának igényére, illetve szakrális gyökerekre. A kettő közül talán utóbbi szorulhat értelmezésre, magyarázatra. A deliktumot elkövető személyek kivégzése eleinte nem büntetésnek minősült, hanem az isteneknek bemutatott áldozatnak. Aki közössége ellen cselekedett, nem saját maga ellen vívta ki az istenek haragját, hanem azon közösség ellen, melynek ő maga is tagja volt. A közösségnek meg kellett szabadítania magát a haragtól, s a legegyszerűbb megoldásnak a vétkes személy feláldozása bizonyult. Később ez a szakrális, vallási jelleg háttérbe szorult és a halálbüntetés kiszabása világi okokra volt visszavezethető, ugyanakkor léteztek államok, melyekben a világi és a vallási jelleg keveredése volt megfigyelhető.
Az állatok károkozása és az ezért viselt felelősség témaköre gyakran kutatott téma a magyar magánjoggal foglalkozó szakirodalomban, aktualitása pedig permanens, hiszen az állattartás szükségszerűen együtt jár az esetleges károkozás lehetőségével. Már a római magánjogban – a XII táblás törvények idejétől kezdődően – megjelentek az állatok károkozásával kapcsolatos kárfelelősségi tényállások és szabályok, hatásuk pedig a mai magyar polgári jogban is érzékelhető. A tanulmány célja, hogy bemutassa – a vonatkozó primer források alapján – a római jogban, az állatok károkozása esetében felmerülő kárkötelmek és alkalmazható keresetek közül az actio de ferist, amely kifejezetten a veszélyes állat károkozása esetében állt a károsult (és egyéb) személy rendelkezésére kárigényének érvényesítésére.