Interjú Környei Mátyással

 

 

Az Óriás Nándor Szakkollégium jelenlegi formájában 2012-ben kezdte meg működését. Azóta a Szakkollégium számos generációja szerezte meg diplomáját, akik azóta gyakorló jogászként tevékenykednek. Rendkívül büszkék vagyunk alumni tagjainkra, így egy olyan kezdeményezést indítunk útjára, amelyben a pécsi jogi kar végzett szakkollégistáit kérdezzük jelenlegi életükről, valamint egyetemi éveikről. Olvassátok első intrejúnkat Környei Mátyással, a Civilisztika tagozat alumnusával.

 

Először is kérlek röviden mutatkozz be és mesélj nekünk arról, hogy jelenleg mivel foglalkozol!

 

Környei Mátyás vagyok és jelenleg a Deloitte Legal Banking & Finance csoportjában dolgozom ügyvédjelöltként, illetve ha minden rendben halad akkor már idén, ügyvédként. A jelenlegi munkám során főként építési, infrastrukturális, energiatermelési, befektetési, és egyéb beruházások banki finanszírozásával, befektetési alapokkal, értékpapírkibocsátásokkal, privát- és intézményitőke befektetésekkel, banki és tőkepiaci szabályozási ügyekkel foglalkozom, amelyek mellett esetenként a modern technológia területekhez kapcsolódó ügyeken (pl.: adatvédelem, szabályozott iparágak automatizációja, stb.) is dolgozom. A Deloitte Legal-t megelőzően egy másik nagy nemzetközi irodában dolgoztam peres és nemzetközi választottbírósági, valamint vállalatfelvásárlási ügyeken. Az egyetem alatt pedig informatikai joggal, szellemi tulajdonjoggal és e-kereskedelemmel foglalkoztam egy magyar irodában.

 

 

Hosszú út vezetett el oda a jogi kari felvételedtől addig, hogy ilyen eredményeket érjél el. Mesélnél arról, hogy miért választottad a jogász képzést és miért éppen a pécsi jogot?

 

Ennél a kérdésnél a jogász kollégáknál rendszerint valamilyen személyes élmény szerinti megható, már 18 éves korban felfogott társadalmi felelősségvállalás iránti erős öntudaton alapuló, vagy családi hagyományokra visszavezethető történet szokott húzódni (de legalább annyi, hogy az adott kolléga jó volt történelemből és irodalomból a gimnáziumban). Na az én történetem nem ilyen. Ez részemről mindig egy (számomra legalábbis) vicces történet, amely azonban, az ifjúkori (merem remélni azóta levetkőzött) felszínességem mellett, főként a pécsi jogi kar személyiség és gondolkodásformáló erejét jelzi és jelenti a számomra mai napig.

Az egyetem előtt kosárlabdázónak készültem, amely pályáról sajnos kiderült, bármennyire is szerettem, nem voltam elég tehetséges egy kiemelkedő sportolói karrierhez, a középszerűséggel pedig már akkor sem értem be. Így a teljes addigi jövőképemet hátrahagyva egy teljesen új irányba kellett indulnom, kérdés volt persze, hogy ez milyen irány legyen. Mivel a sporton kívül semmi mást nem ismertem azelőtt, így „pragmatikus” (nagyon nagy itt az idézőjel) szempontok szerint kellett döntenem. Megvizsgálva az akkori fejemmel felfogható szakmákat a jogászi hivatást láttam a legnagyobb hozzáadott érték előállítási potenciállal rendelkező szakmának (nyilvánvalóan az akkori fejemben a döntésmechanika megfogalmazódása „némileg” [itt szintén elég nagy az idézőjel] egyszerűbb volt).

Nekem a pécsi jogi kar abszolút nem egy előre determinált, vagy legalább az akkori személyiségem és képességeim szerinti logikus következmény (ideértve azt is, hogy az általános felvételi eljárásban be sem tudtam kerülni és csak pótfelvételin a minimum ponthatárt alulról súrolva érkezhettem a karra). A pécsi jogi karra tehát engem a vakszerencse hozott, de kar közössége, szellemisége és értékei tart meg a mai napig olyannak, aki mindig hűséggel és szeretettel fog gondolni, és amit csak lehet megtenni a karért.

Összegezve a fentieket én a pécsi jogi karra vezető út helyett inkább úgy írnám le a karral való kapcsolatomat, mint, hogy a pécsi jogi karon kezdődött életutam.

 

Miért döntöttél úgy anno, hogy csatlakozol a Szakkollégiumhoz? Hogyan készültél fel a szakkollégiumi tagságra?

 

Ahogy az előző kérdés kapcsán említettem a karra sem volt éppenséggel egyenesnek nevezhető utam, és ez nem volt másképp a szakkollégiummal sem. Első éves koromban például nem is tudtam róla, hogy működik szakkollégium (vagy, hogy egyáltalán mi is az) az egyetemen. Az első és második itt töltött éveim nagyon meghatározóak voltak számomra és nem túlzás azt mondani, hogy teljesen megváltoztatták a személyiségemet és az életemet is, engem a lehető legjobb irányba terelve. A szakkollégiumhoz való csatlakozásra csak később gondoltam, így csak a harmadik évem őszi félévében jelentkeztem, amikor még nem nyertem felvételt. Visszagondolva ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, mert őszintén megvallva nem is álltam azon a szinten, hogy egy szakkollégium hasznos tagja lehessek, viszont a következő félévben már felvételt nyertem és addigra már tudtam mit kell tennem és mit tehetek azért, hogy értékes tagja legyek a közösségnek. Alapvetően azért szerettem volna a szakkollégiumhoz tartozni, mert addigra már tudtam, hogy lehet valaki szín ötös a vizsgákon, a szakkollégiumi közösség és minőség még ehhez képest is egy egészen más szintet képvisel. A jelentkezés alapjául szolgáló motivációm be is igazolódott és az egyetem első két évét követően egy még intenzívebb személyiség és karakterformáló két és fél év következett a számomra, amely nagyban kialakította azt a személyiséget, amely ma az értékrendem és a képességeim alapjául is szolgál.

Az első, számomra sikertelen felvételi eljárása még nem készültem, mert fogalmam sem volt arról, hogy a jó jegyeken kívül mi szükséges egy sikeres szakkollégiumi felvételhez (ez a tudatlanság egyébként abszolút az én hibám, akkoriban még gyakran előfordult, hogy fejjel mentem a falnak a tájékozódás helyett). A második felvételire pedig már az első sikertelen felvételit követően kapott visszajelzésekből kiindulva készültem fel. Ez némileg azért handicap volt a számomra, a tanulság viszont, hogy ami elsőre nem sikerül azt érdemes másodszor is megpróbálni, mert nagyvalószínűséggel a sikertelenségből nyert tapasztalat már átlendíthet akár képességbeli hiányosságokon is.

 

Megosztanád az olvasókkal, hogy mit adott neked a Szakkollégium, esetleg mi a legjobb emléked a közösségben töltött évekből?

 

Ahogy fentebb említettem számomra a Szakkollégium a mai személyiségem alapjait határozta meg. A Szakkollégium ezen felül azt az impulzust adta és adja a mai napig, amely az erőt és a kitartást adja a céljaim felé vezető, egyébként nagyon hosszú és nehéz, de mégis örömmel járt úton. Itt egy rövid üzenet a kar jelenlegi hallgatóinak: nem azért kell bejárni az egyetemre, mert a jogi tananyag egyébként ne lenne megtanulható a könyvekből; azokért az impulzusokért kell bejárni az előadásokra, szemináriumokra, részt venni a TDK-ban, a Szakkollégium munkájában, az egyéb kari szervezetekben, a bulikon és egyébként az egyetemen szervezett minden, szó szerint minden, eseményen, rendezvényen, előadáson és bármin ahol kommunikáció zajlik, mert ezek végső soron megváltoztatják és pozitív irányban meghatározzák majd meg az életeteket. A legemlékezetesebb Szakkollégiumi közösségi élményeim ennek megfelelően a Szakkollégiumi gyűlések és az azokat követő beszélgetések.

 

Végül, de nem utolsó sorban: mit üzennél a pécsi jogi kar jelenlegi hallgatóinak?

 

Kicsit a saját tapasztalataimból kiindulva három dolgot javaslok a kar hallgatóinak:

1. legyetek kitartóak és ha bármi nem sikerül elsőre, minimum még kétszer próbáljátok meg; az én életem legnagyobb sikerei és lehetőségei mindig második próbálkozásokból származtak (második próbálkozásra vettek fel az egyetemre; csak a második évtől voltam jó tanuló; második próbálkozásra kerültem be a szakkollégiumba; második próbálkozásra nyertem/lettem helyezett országos versenyeken), és azóta ugyan már több minden sikerül elsőre, de csupán azért, mert annak idején annyiszor futottam neki másodjára is mindennek;
2. vegyetek részt mindenen, tényleg mindenen, legyetek tagjai az összes hallgatói szervnek, menjetek el az összes versenyre, legyetek tagok legalább egy TDK-ban, jelentkezzetek a Szakkollégiumba, menjetek el az összes buliba, és (lehetőség szerint) az órákon is vegyetek részt;
3. a fentiek soknak tűnhetnek és kérdésként merül fel, hogy a tanulásra mikor jut idő: tanuljatok hatékonyan és akkor amikor kell, de akkor nagyon; kemény munkával és hatékony szervezéssel egy első egyetemi évében szín kettes (középiskolában közepes) tanuló is képes eljutni végül a Summa Cum Laude szintre, úgy, hogy csak a 6 hetes vizsgaidőszakot használja fel az effektív tanulásra, természetesen az a 6 hét viszont tényleg kizárólag tanulással telik; összefoglalva tehát a szorgalmi időszakban az élethez szükséges képességeket kell megszerezni és ehhez minden egyetemhez kötődő eseményen, programon részt kell venni, a konkrét szakmai tudás elsajátítására pedig ott a vizsgaidőszak, de akkor az 100%-os erőbedobást igényel.

 

Köszönjük szépen az interjút és további szakmai és magánéleti sikereket kívánunk!

 

 

 

Csatlakozz Te is az Óriás Nándor Szakkollégiumhoz!