Interjú Raus Csabával

Interjú Raus Csabával

 

 

Az Óriás Nándor Szakkollégium jelenlegi formájában 2012-ben kezdte meg működését. Azóta a Szakkollégium számos generációja szerezte meg diplomáját, akik immáron gyakorló jogászként tevékenykednek. Rendkívül büszkék vagyunk alumni tagjainkra, így az előző félévben egy olyan kezdeményezést indítottunk útjára, amelyben a pécsi jogi kar végzett szakkollégistáit kérdezzük jelenlegi életükről, valamint egyetemi éveikről. Első interjúnkat Környei Mátyással, Civilisztika tagozat alumnusával készítettük, amit itt olvashattok, második interjúnkat Daka Marijával, a Közjogi tagozat alumnája adta, ezt itt érhetitek el.

 

Harmadik interjúalanyként az újjáalakult szakkollégium egy alapító tagját, Raus Csabát, a Civilisztika tagozat alumnusát és első tagozatvezetőjét kérdezzük egyetemi élményeiről, szakkollégiumi tagságáról és jelenlegi karrierjéről.

 

Köszönjük szépen, hogy elfogadtad a felkérésünket interjúsorozatunk harmadik alanyaként. Először is kérlek röviden mutatkozz be és mesélj nekünk arról, hogy jelenleg mivel foglalkozol!

 

Köszönöm a megtisztelő felkérést, örömmel fogadtam az interjúsorozat hírét; fontosnak tartom, hogy a későbbi generációk a korábbiak munkaerőpiaci és szakmai tapasztalataival gazdagodhassanak, „élő példaként” előjárulva, hogy megéri már az egyetemen is részt venni a szakmai-tudományos tevékenységekben – persze a szabadidős és rekreációs tevékenységek mellett.

Dr. Raus Csaba közjegyzőhelyettes vagyok, Budapest VI. kerületének ún. 1. számú székhelyén működő közjegyzői székhelyen (ez nem egyfajta rangsort jelent kerületen belül, hanem az egyes közjegyzői székhelyeket számokkal jelölik kerületeken belül, jelesül a VI. kerületben 4 közjegyzői székhely működik), Dr. Máté Viktor Közjegyzői Irodájában.

 

A közjegyzőhelyettes szakvizsgázott jogász, és csupán annyiban tér el működését tekintve egy közjegyzőtől, hogy önálló székhellyel nem rendelkezik, egy adott székhelyre kinevezett közjegyző mellett tevékenykedik, a közjegyző alkalmazásában. Eljárásunk teljes mértékben és minden tekintetben megegyezik a közjegyzőkével, csupán eltérő felelősségi szabályok vonatkoznak ránk.

 

A közjegyzői törvény alapján, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) elnöke szigorú szakmai nyelvi vizsga letétele után ún. nyelvi jogosítvánnyal ruházhatja fel a közjegyzőt és a közjegyzőhelyettest. Közjegyzőhelyettes által abból a nyelvből gyakorolható ez a jogosítvány, melyből az alkalmazó közjegyző is rendelkezik nyelvi jogosítvánnyal; irodánk angol nyelvi kompetenciával bír, ennek is köszönhetően rendelkezem angol nyelvi jogosítvánnyal. Ez arra jogosít fel, hogy a közjegyzői törvény szerinti eljárásokban (pl. ügyleti okiratok készítése, névaláírás- és másolatok hitelesítése, egyéb ténytanúsítványok felvétele) jogosultak vagyunk angol nyelven is közreműködni. Mivel munkánkban – erre is tekintettel – rendkívül sok a külföldi elem, így érdeklődési köröm már közjegyzőjelölt koromban a külföldi közokiratok felé fordult (ennek eredményeképpen főnökömmel és közjegyzői karban tevékenykedő kollégáimmal közösen publikáltunk egy szakkönyvet is[1] a külföldi közokiratokról és a külföldi közjegyzők tevékenységéről). Számtalan országba történő felhasználásra készítettünk már közokiratokat, illetőleg eljárásaink során rendszeresen találkozunk külföldi okiratokkal, sokszor egészen egzotikus helyekről is.

 

Ha össze kellene foglalni a közjegyzői működés jellegét, független és pártatlan jogszolgáltató tevékenységet végzünk a felek számára, eljárásaink – nemperes minőségükből is adódóan – permegelőző funkciót töltenek be. Leegyszerűsítve, mind a bírói, mind az ügyvédi hivatással mutatnak közös jellemzőket eljárásaink. Bírói jelleget kölcsönöz működésünknek az ún. nemperes eljárások lefolytatása (pl. fizetési meghagyásos, európai fizetési meghagyásos, szakértő kirendelése iránti és előzetes bizonyítási, valamint hagyatéki eljárás), mely során hozott végzéseink (jogorvoslati szempontból) a járásbíróság végzéseivel azonos hatályúak. Hasonlít az ügyvédi munkára az ügyleti okiratszerkesztési eljárásunk: akár egyoldalú jognyilatkozatokat, akár szerződéseket közokiratba foglalhatunk, melyeket a feleknek gyakran magunk készítünk el. A közjegyző minden eljárásában független és pártatlan, egyik felet sem képviselheti, az általunk kiállított okiratok közokiratok (ez is eljárásunk bírói és hatósági jellegét erősíti).

 

A szakmai munka mellett igyekszem a közjegyzői kari közéletben is tevékenyen részt venni, az 1994-ben alapított Magyar Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesületének általános elnökhelyetteseként is tevékenykedem; főként szakmai előadásokat, szabadidős programokat szervezünk, az egyesület céljai emellett a közjegyzői hivatásra történő felkészülés segítése, a közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek testületi érdekeinek képviselete, illetőleg a Magyar Országos Közjegyzői kamara és területi közjegyzői kamarák munkájának támogatása, a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek, valamint közjegyzőjelöltek közötti kapcsolattartás elősegítése. Az egyesület összesen mintegy 280 közjegyzőjelölt, közjegyzőhelyettes és közjegyző pártoló tagot számlál.

 

 

Mivel az általad választott hivatásrendről általában kevésebb szó esik a jogi képzés során, elmondanád, hogy mi fogott meg a közjegyzői pályában és bemutatnád röviden azt a karrierutat, amit minden leendő közjegyzőnek be kell majd járnia?

 

Valóban, a jogászképzésben viszonylag kevés szó esik a közjegyzői hivatásról, a mi tanulmányi rendünkben emlékeim szerint csupán a Polgári eljárásjog, az anno ún. differenciált tárgyként felvehető Európai polgári eljárásjog c. kurzusokon, illetve talán pár szó erejéig az öröklési jogi polgári jog előadásokon esett szó a közjegyzői hivatásról és működésről, azonban a jogi asszisztens képzésen emlékeim szerint már akkoriban is tanítottak közjegyzői ügyvitelt.

 

Az egyetemi tanulmányaim során, sőt, még friss jogi diplomával a kezemben is éltek bennem a közjegyzői hivatással kapcsolatos sztereotípiák, amikről biztos többen hallottak már (pl. csak „kihalásos alapon” lehetsz közjegyző, illetőleg „lehetetlen” bekerülni a közjegyzői karba). A hivatás mindig is vonzott, ott motoszkált bennem a pálya iránti érdeklődés civilisztikai beállítottságom okán is. Erről árulkodik az is, hogy a Polgári eljárásjog 1. tárgyat, melyet akkoriban beadandó évfolyamdolgozattal lehetett abszolválni, a közjegyzői szervezetrendszerről és a közjegyzők működéséről írtam.

 

Az egyetem elvégzését követően mind Pécsett, mind Budapesten kerestem állást. Főnököm álláshirdetésére az említett sztereotípiák miatt az esélytelenek nyugalmával, de bizakodva jelentkeztem, aztán abszolút kellemes meglepetés ért: messze az addigi legbarátságosabb állásinterjús közeg fogadott, felvettek, és azóta is ugyanebben az irodában dolgozom, a szakvizsga letétele óta már közjegyzőhelyettesként. Sőt, alkalmazó közjegyzőm kutatásaiba is bevont, így összességében kijelenthető, hogy szerencsésen alakult pályám kezdete. A közjegyzői karról bizton állíthatom, hogy családias, jó kollegiális légkör jellemzi, és szívesen fogadják az egyetemről frissen kikerülő, pályakezdő jogászokat.

 

Első ízben, a legtöbb jogászi hivatásra jellemzően „jelöltként”, konkrétan közjegyzőjelöltként tevékenykedhetünk. Már a közjegyzőjelölt is felvételt nyer az illetékes területi közjegyzői kamarába, és – a közjegyző utasítása és felelőssége mellett, korlátozásokkal – jogosult a közjegyző hatáskörébe utalt adatigénylés alapján adatot beszerezni, „önálló” aláírási joggal járhat el közjegyzői nemperes ügyekben (korlátozásokkal persze, pl. érdemi végzést nem hozhatnak, és ügyleti okiratot, valamint ténytanúsítványokat nem készíthet stb.). Mindemellett aktívan közreműködik előkészítőként az összes közjegyzői eljárásban (példának okáért: fizetési meghagyásos eljárás, hagyatéki eljárás, igazságügyi szakértő kirendelése és előzetes bizonyítás, végrehajtás elrendelése, ügyleti okiratszerkesztés és ténytanúsítványok felvétele).

 

Már közjegyzőjelöltként is konkrét ügyekben működhetünk közre, és pallérozódhatunk a jogi szakvizsgára is. A jogi szakvizsgához – mint minden jogászi hivatás esetében – 3 év gyakorlati időt kell igazolni, a szakvizsga letételét követően lehetséges közjegyzőhelyettesként működni. A jogi pályák egyébként névleg, a szakvizsgarend kialakítása okán is (minden jogásznak ugyanazt a szakvizsga követelményt kell teljesítenie) átjárhatók, tehát bármely szakvizsgázott jogász lehet közjegyzőhelyettes, ha egy közjegyző helyettesként alkalmazza.

 

A közjegyzőjelölti működés stabil szakmai alapot biztosít a helyettesi működéshez, így aki ezen a pályán szeretne elhelyezkedni, mindenképpen javasolt a közjegyzőjelölti munkavégzés és az, hogy a közjegyzői hivatásra, mint életpályára tekintsen. A közjegyzőjelöltek és -helyettesek szakmai előmenetele nemhogy lehetőség, de felelős is érte a közjegyzői törvény alapján az alkalmazó közjegyző. A kötelező alapképzések és szabadon választható képzések mellett szakmai előadások széles palettája áll rendelkezésre (mind a MOKK és a területi kamarák, mind a Magyar Közjegyzőhelyettesek és Közjegyzőjelöltek Egyesülete szervezésében), melyekért a kar tagjai kreditpontokat gyűjtenek. A minimálisan éves szinten előírt kreditpontokat a területi kamara tartja nyilván, és adott esetben szankcionálja, ha ezt valaki felhívást követően sem teljesíti.

 

A közjegyzői pályán egyébként numerus clausus érvényesül, tehát a közjegyzői székhelyek száma korlátozott. Ezt annyit tesz, hogy az egyes megürülő közjegyzői székhelyekre a területi közjegyzői kamarák pályázatot írnak ki (számos pályázati feltétel mellett legalább hároméves közjegyzőhelyettesi tapasztalatot írnak elő), és a felterjesztett pályázatok közül az igazságügyért felelős miniszter nevezi ki a közjegyzőt az adott székhelyre, határozatlan időre. A közjegyzőhelyettesek (és -jelöltek) az évek során pályázati pontokat gyűjtenek egy összetett szempontrendszer szerint, pontot érnek többek között a nyelvvizsgák, a karban eltöltött gyakorlati évek, szakjogászi és egyéb végzettségek és a személyes, területi kamarai elnökség általi meghallgatáson szerzett pontok. A pályázati rendszer tehát objektív és átlátható, kitartó munkával előbb-utóbb elérhető a közjegyzői kinevezés (nincs tehát olyan előírás, hogy a közjegyzőhelyettes csupán az alkalmazó közjegyzője székhelyét pályázhatná meg, az ország bármely székhelye megpályázható).

 

 

Mesélnél arról, hogy miért döntöttél a jogi pálya mellett és miért éppen a pécsi jogi karra esett a választásod?

 

Már viszonylag korán, talán már az általános iskolában eldőlt, hogy a humán tárgyak jobban érdekelnek, ebből kifolyólag jobban is mentek, mivel érdeklődve tanultam azokat. Emellett magával ragadtak a külföldi filmekben, sorozatokban a bírósági tárgyalások, persze akkor még nem igazán sejtettem, hogy a kontinentális jogrend távol áll az angolszásztól, de a jogászi hivatás iránti érdeklődésem innen indult. Pécsett születtem és nőttem fel, így a jogi kar épülete mellett gyerekként elautózva, elsétálva mindig volt egy olyan gondolatom, hogy „én ide fogok járni egyetemre”, így más jogi kart nem is jelöltem meg. Nem utolsó szempont volt, hogy az ország egyik legnívósabb jogi kara hírében állt a pécsi, minek is költöznék el a szülővárosomból, ha egyszer sokan máshonnan jönnek ide tanulni? Aztán az első nyílt nap végleg meggyőzött róla, hogy a PTE ÁJK-n szeretnék továbbtanulni. Összességében kijelenthetjük, hogy bár a családban nem volt jogász, mégis „egyenes út” vezetett a pécsi jogi karra.

 

Hogyan jött az ötlet, hogy részt vegyél az újjáalakuló szakkollégiumban?

 

2011-ben a kari Hallgatói Önkormányzati Testület alelnökének választottak, Rinfel János lett az elnök (ő egyébként szintén az ÓNSZ alumnusa). Fontosnak tartottuk, hogy a Testület tagjai szakmai és tudományos előmenetelüket is fontosnak tartsák, és a lehetőségekhez és egyéb elfoglaltságokhoz mérten az előadásokon, szemináriumokon vegyenek részt – szakítva a HÖT-ökkel, HÖK-ökkel szembeni negatív előítéletekkel. A Testület tagjai ennek szellemében a kari tudományos diákkörökben is tevékenykedtek, illetve indulóként és opponensként többen is részt vettünk OTDK-n. Fontosnak tartottuk a kari hallgatói élet fellendítését, ekkor alakult meg pl. a SportoLAW is, de ekkor szerveztük újjá a kari hallgatói szolgáltatói irodát is HÖT Plusz néven, a korábbi Szolgi Center helyett. Érdekesség, hogy az ÓNSZ iroda az egykori Szolgi Center helyén található a Dohány utcai épületben, a szolgáltatói iroda átköltöztetése a főépületbe tehát közvetve is segítette az ÓNSZ újjáalakulását.

 

Az ÓNSZ ekkoriban gyakorlatilag csak névleg működött, és igény mutatkozott a szakkollégium, felélesztésére, mivel úgy gondoltuk, minden jogi kar életében kiemelkedő jelentőséggel kell, hogy bírjanak a szakkollégiumok (elég csak az ELTE Bibó Szakkollégiumára gondolni). Akkoriban abban láttuk a szakmaiság garanciáját, ha a szakkollégium elnöksége a korábbiaktól eltérően nem hallgató, hanem oktató elnök irányításával (és két hallgatói alelnökkel) működik tovább. János vázolta az elképzelést az akkori kari vezetésnek (Dr. Berke Gyula dékán úrnak), mely pozitív fogadtatásban részesült, így lett az újjáalakuló ÓNSZ első oktatói elnöke Dr. Kocsis Miklós tanár úr, és kerültek a tagozatok mellé azok szakmai koordinálására az oktatói mentorok.

 

Akkoriban magától értetődőnek tűnt, hogy az újjáalakuló ÓNSZ, azon belül a civilisztikai tagozat munkájában szeretnék részt venni. Sajnálatomra, a tényleges működés megkezdését követően nem sokkal – több szakkollégista társammal együtt – megkezdtem a záróvizsgákat, így túl sok idő nem jutott a szakkollégiumban, de így is büszkeséggel tölt el, hogy az újjáalakulás részese lehettem.

 

Elmondanád, hogy mit adott neked a szakkollégium és esetleg, hogy mi a legjobb élményed a közösségben eltöltött időből?

 

A szakkollégium számomra egyik legmeghatározóbb élménye – a közösséghez tartozás mellett – az volt, hogy személyes kapcsolatokat alakíthattunk ki az oktató mentorokkal, ráadásul szakmai és tudományos kérdéseinkkel is bizalommal fordulhattunk hozzájuk (ekkoriban még nem működtek hallgatói mentorprogramok), záróvizsgázás előtt álló hallgatóként sok hasznos tanáccsal láttak el minket mentoraink. Jó szívvel gondolok a közösségi programokra, így a pár évvel ezelőtti alumni találkozóra is.

 

Segített és ha igen hogyan a szakkollégiumi tagság elérni azokat az eredményeket, amelyekkel jelenleg büszkélkedhetsz?

 

A kutatómunkámban egyértelmű előnyt jelentett, hogy részt vehettem közös kutatásokban.

 

Végül, de nem utolsó sorban tőled is megkérdezzük, amit eddig mindenkitől: mit üzennél a pécsi jogi kar jelenlegi hallgatóinak?

 

Mindenekelőtt, hogy ne aggódjanak a jövőjük miatt, a pécsi jogi karon biztos alapokra tehetnek szert. Mindenképpen arra bátorítanám őket, hogy már az egyetemen szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat, akár nyaranta szegődjenek el valamely jogi hivatásrendhez gyakornoknak, fordítsanak energiákat a tudományos előmenetelükre akár a szakkollégiumban, akár tudományos diákkörökben. Mélyítsék el jogi szaknyelvi tudásukat, hiszen hatalmas dolog, hogy a pécsi jogi karon – más jogi egyetemekkel ellentétben – kiemelkedő szaknyelvi képzés folyik. Mindezeken felül vegyenek részt közösségi programokban, szabadidős tevékenységekben és élvezzék az egyetemi életet.

 

Egy másik jogi karon, mint a közjegyzői hivatásrend képviselője részt vettem egyszer egy kerekasztal beszélgetésen a frissen felvételt nyert hallgatókkal, és megkérdezték, mi az, amit másképpen csinálnék a jogi egyetemen. Egyetlen ilyen dolgot tudtam nekik mondani: használják ki a külföldi hallgatói ösztöndíj lehetőségeket!

 

Köszönjük szépen az interjút és további szakmai és magánéleti sikereket kívánunk!

 

Köszönöm szépen!

 

---

Figyeljétek az ÓNSZ weboldalát és Facebook oldalát, ahol hamarosan közzétesszük az e féléves felvételi információkat!