A 2019/2020-as tanév tavaszi félévének második fele rendhagyó módon telt az Óriás Nándor Szakkollégium tagjainak számára.
Az eutanázia fogalmának ugyan nincs konkrét, általánosan elfogadott, annak minden szegmensére kiterjedő, teljesen átfogó meghatározása, a tanulmányban mégis szeretném ennek a sokszor ellentmondásos jelentéssel bíró kifejezésnek a lényegét megragadva ismertetni a legfontosabb jellemzőket, történeti csomópontokat és egyes szorosan ide kapcsolódó ítéleteket. Az eutanázia meghatározása szerzőnként, intézményenként és kultúránként, sőt tudományterületenként is eltérő jelentéstartalommal bír. Egy fogalmilag tág, sok mindent magába foglaló kifejezésről beszélhetünk, amely mögött az orvosi hivatás nemessége és az emberélethez és méltósághoz való joga egyaránt meghúzódik.
A munkajog közel két évszázados fejlődése során fokozatosan elvált a klasszikus magánjogtól, anélkül azonban, hogy ennek elveit és értékeit száműzte volna. Napjainkban e jogterület a magánjog erősen „közjogiasított” része. Kutatásomban e jogfejlődés azon korszakával foglalkozom, amelyben a munkaszerződést (szolgálati szerződést) hazánkban még a magánjogi kódexek (tervezeteinek) keretein belül törekedtek szabályozni. Áttekintem a magyar magánjogi kodifikációs folyamatot a magánjog modernizációjának kezdetétől a II. világháború kitöréséig e jogintézmény szabályozásának vonatkozásában. Annak ellenére, hogy sem „A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezete” (1900), sem a Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata” (1928) (MMT) végül nem emelkedett törvényi erőre, jelentősen hatottak a bírói gyakorlatra, ugyanis a kódexek már megjelenésüktől szokásjogként kerültek befogadásra (illetve a szokásjog tételeit rögzítették).