Egy adott vállalkozás gazdasági, üzleti titkai és know-how-ja – tehát a működésének alapjául szolgáló eljárások, információk, módszerek – mindig is óriási értéket képviseltek a számára, ugyanis ezen információkon, illetve azok minőségén, hitelességén és hasznosíthatóságán alapul a gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. Érthető tehát, hogy a vállalkozások mindent megtesznek az iránt, hogy az ilyen jellegű információikat más – különösen a versenytársak – ne ismerhessék meg. Ezzel párhuzamosan azonban manapság megfigyelhető volt az a tendencia, hogy egy úgynevezett üzleti hírszerzési „háború” is kialakult, különösen az informatikai iparban figyelhető ez meg, ahol napjaink legélesebb gazdasági versenyét produkálja az IT forradalom és innováció. Gondoljunk csak az Apple és a Samsung „szabadalmi háborújára”, de hasonló jellegű szabadalmi perek végeláthatatlan sokasága van folyamatban jelenleg is az IT szektorban, főként az előbb említett két cég, valamint a Google és a Microsoft részvételével, de rajtuk kívül a „kisebb” szereplők is gyakran keverednek egymással hasonló jogvitába. Ezen ügyek nem kis hányada sok esetben bizonyítottan sok esetben nem bizonyíthatóan ipari kémkedés következménye. Látható tehát, hogy napjainkban az üzleti hírszerzés és a titokvédelem új szintre lépett, így a jogi szabályozásnak is követnie kellett a változásokat.
A Kínai Népköztársaságban (a továbbiakban: Kína) 1984-ben fogadták el az első átfogó szabadalmi törvényt, amely 1985. április 1-én lépett hatályba. Idén tehát, ezen törvény hatálybalépésének harmincadik évfordulójának alkalmából – valamint az Európai Unióval történő több mint 10 éves együttműködés okán – is, érdemes röviden áttekintetni a kínai szabadalmi rendszert, a szabadalmaztatási eljárás sajátosságait, valamint a törvénynek a nemzetközi kutatás fejlesztési tevékenységi stratégiákra gyakorolt hatásait, a kínai szabadalmi rendszer elhelyezkedését a nemzetközi viszonylatban.