Minden társadalom rendelkezik bizonyos mértékű renddel azért, hogy a tagjai hosszabb ideig képesek legyenek egymással kölcsönhatásban létezni. Ez a rend (rendszer) azonban nem univerzális, mert a különböző társadalmak eltérő rendszereket alakítottak ki. A jogrendszer fogalma nem egyenlő a jogi rendszer definíciójával. A jogi rendszer a szélesebb meghatározás, magába foglalja a jogi normákat alkotó és alkalmazó szervezeteket, valamint az ezeket megvalósító emberi magatartásokat is. A jogi rendszer lényegét tekintve: „a társadalom jogi jelenségeinek funkcionálisan összefüggő rendszere.” A jogrendszer azonban csak a normatív elemeket tartalmazza, és értelmezhető tágabb vagy szűkebb megközelítésben is. Tágabb értelemben véve a jogrendszer rendezett összessége egy adott állam érvényes jogi normáinak és az azokhoz kötődő jogi előírásoknak. Szűkebb értelemben véve azonban a jogrendszer az adott állam esetén csak a hatályos jogszabályok rendezett összességét jelenti. A jogrendszer, mint összesség nem halmaz, hanem rendszer jellegű, ami megmutatkozik: a belső ellentmondás mentességben, a relatív koherenciában, a strukturáltságban és a tagozódásban. A jogrendszerek belső tagozódásában a történelmi körülmények, valamint a jogi szabályozás hagyományai és sajátosságai hatására eltérések tapasztalhatók. A tagozódás hatással bír pl.: a jogalkotásra és jogalkalmazásra, valamint a jogtudomány rendszerére is.
A mai történettudomány elfogadott tétele, hogy két fő korszakot lehet elkülöníteni: a történet előtti időt (praehistoria) és a valódi történelmet. A kezdet-korban (történelem előtti időkben) az emberiség még a műveltség lényegesen más, alacsonyabb fokán állt. Ami ez után következett (valódi történelem), az már a magasabb műveltség kora, ennek fejlődése ellenőrizhető. A két korszak határánál (kb. Kr. e. 4. évezred) az írás megszületése áll, mert írás nélkül nincs magasabb műveltség.
A paleográfia (írástörténet) az írások kialakulásával, fejlődésével, elterjedésével, régi írások megfejtésével és átírásával foglalkozó tudomány, amely fontos forrása a művelődés- és oktatástörténetnek.