Amennyiben a halálbüntetésről értekezünk, megállapítható, hogy a történelem kezdete óta részét képezi az államok jogrendszerének, tehát tulajdonképpen egyidős a joggal. Az emberi közösségek létezése óta alkalmazzák a közösséget leginkább sértő deliktumokra. A halálbüntetésnek, valamint tágabb értelemben magának az állami büntetőjognak a kialakulása két főbb okra vezethető vissza, a magánbosszú állami visszaszorításának igényére, illetve szakrális gyökerekre. A kettő közül talán utóbbi szorulhat értelmezésre, magyarázatra. A deliktumot elkövető személyek kivégzése eleinte nem büntetésnek minősült, hanem az isteneknek bemutatott áldozatnak. Aki közössége ellen cselekedett, nem saját maga ellen vívta ki az istenek haragját, hanem azon közösség ellen, melynek ő maga is tagja volt. A közösségnek meg kellett szabadítania magát a haragtól, s a legegyszerűbb megoldásnak a vétkes személy feláldozása bizonyult. Később ez a szakrális, vallási jelleg háttérbe szorult és a halálbüntetés kiszabása világi okokra volt visszavezethető, ugyanakkor léteztek államok, melyekben a világi és a vallási jelleg keveredése volt megfigyelhető.