Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy átfogó képet tudjunk szolgáltatni a nagyvárosok és általánosságban a közbiztonság helyzetéről a mai Magyarországon, illetve fővárosunkban és egyéb külföldi nagyvárosokban. Munkánkban megvizsgáljuk, hogy mit is jelent maga a közbiztonság és a közrend, mekkora az önkormányzatok és a civil szervezetek szerepe a közbiztonságban és a bűnmegelőzésben, milyen eszközökkel lehet hatékonyabbá tenni a rendészeti tevékenységeket, különös tekintettel a térfigyelő rendszerek szerepére, illetve milyen programok és akciótervek nyújthatnak megoldást a közrend és a közbiztonság elősegítésére, emellett pedig a már alkalmazott programok hatékonyságait vagy éppen hibáit is részletezzük. Írásunkban hazai téren Budapest, mint egyetlen világvárosunk kapott jelentős szerepet, de több külföldi nagyváros tapasztalatait is megvizsgáljuk. Arra is kísérletet teszünk, hogy bemutassuk – egyes jogintézményeken keresztül – azt az elmúlt években jellemző jogalkotói attitűdöt, amely büntetőjogi kódexünk szigorításával kíván reagálni a bűncselekmények elszaporodására, ezzel is javítva a lakosság biztonságérzetét. Kiemelt jelentőségű tényező a szubjektív biztonságérzet egy állam büntetőpolitikájának kialakításában, ugyanakkor mélységesen egyetértünk Kőhalmi László megállapításával, mely szerint a büntetőjog ultima ratio, és nem lehet olyan gazdasági, szociológiai problémák megoldására használni, melyekre elsősorban más eszközök hivatottak. Veszélyes gyakorlat ez, ami könnyen a büntetőjog inflálódásához vezethet.