Büntetőjogi tanulmányaim kezdete óta foglalkoztat a kóros elmeállapot elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Ehhez kapcsolódóan már sok betegség tekintetében megtanultuk a megfelelő szabályozást, így egy ideje olyan kórképek irányába kezdtem el érdeklődni, amelyek büntetőjogi relevanciájáról még kevés szakirodalom született. Véleményem szerint fontos megvizsgálni a kóros elmeállapot partikuláris területeit is ahhoz, hogy lássuk, egyáltalán nem könnyű annak a ténynek a megállapítása, hogy egy személy beteg vagy nem. Ha beteg, akkor mennyire az. Egy büntető bírónak a hivatásából adódóan meghozandó fontos kérdéseket nehezíti, ha az eljárásban nem egészséges személy vesz részt. A beteg jelzőt szándékosan nem használhatjuk ebben a kérdéskörben, hiszen később látni fogjuk, hogy a személyiségzavart és a fóbiákat legtöbbször nem betegségként kezelik ma Magyarországon, avagy nem tulajdonítanak ezen kórképeknek – a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából – döntő jelentőséget.
Tanulmányom központi témájaként a Magyarországon kevésbé ismert, ugyanakkor véleményem szerint jelentős figyelmet igénylő „ellenség-büntetőjogot” választottam, mert az szorosan kapcsolódik a konferencia központi témájához, a nemzetközi terrorizmushoz. Ennek ellenére elengedhetetlennek tartom a választott tárgykör kifejtése előtt, hogy a nemzetközi terrorizmusról ismertessek néhány gondolatot, így világos legyen, hogy az „ellenség-büntetőjog” miért kötődik szorosan a kérdéskörhöz.