Freud elmélkedésére adott álláspontom kifejtésével témaválasztásom oka is nyilvánvalóvá válik a tanulmány olvasói számára. Hogy megelégednék-e nyomozóként egy bizonytalan, kétes nyommal, bizonyítékkal? Válaszom egyértelműen nem, helyeslő válasz esetén ugyanis értelmetlen lenne a felismerésre bemutatás problémakörével ebben, és bármilyen más tanulmányban foglalkozni, sőt, talán nem túlzás, ha azt állítom, magával a kriminalisztikával is. Bár nem vagyok nyomozó, ugyanakkor joghallgatóként mára már világossá vált számomra, hogy magát a jogot, jogszabályokat egy jogállamban egyértelműen a mindennapi élet történései, az emberi magatartások, konfliktusok hozzák létre, formálják, alakítják. Hans Kelsen szavaival élve: „a jog az élettel áll alapvető kapcsolatban, a mindennapi élet leképzését jelenti”.
Napjainkban szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne találkoznánk a reklámoknak valamilyen formájával, hiszen a vállalatok tömkelegének elsődleges célja a fogyasztók bizalmának megnyerése, amely céljuk eléréséhez egyre több és több platform áll a rendelkezésükre, mint például a plakátok, rádióműsorok, tévés vagy internetes videók, vagy akár a többféle formában testet öltő hirdetések. Ilyen a fogyasztókat befolyásoló tartalom nemcsak a reklámokban, hanem akár az érintett vállalkozás általános szerződési feltételeiben, üzletszabályaiban vagy akár díjszabásaiban is megjelenhet, a lényeg, hogy ezek a fogyasztó számára a döntésük meghozatala előtt váljék megismerhetővé.
Tanulmányom tárgya a kriminalisztika jelentőségének kifejtése a büntetőeljárásban. Véleményem szerint e téma aktualitása a XXI. században megkérdőjelezhetetlen, ugyanis a kriminalisztikára, mint az egyik legfontosabb ténytudomány alkalmazására napjainkban egyre nagyobb szüksége van minden kontinentális jogrendszernek, ahhoz, hogy minél, több bűncselekmény felderítést nyerjen, ami által a látens bűnözés visszaszoríthatóvá válna, ez pedig egyfajta gátat képezne a bűnelkövetők számára a jövőbeni bűncselekmények elkövetésétől való távolmaradásra