Egy jól működő jogrendszer jellemzője, hogy az életviszonyok által indukált változásokra hatékonyan és gyorsan tud reagálni. Ennek szükségessége elsősorban a bíróságoknál, jogalkalmazóknál jelenik meg, így az életviszonyokra való gyors és hatékony reagálás igénye teremtette meg a bírói jogot. A kontinentális jogrendszerekben mind a törvényi, mind pedig a bírói jogfejlesztés azt a célt szolgálja, hogy a jogot a változó életviszonyhoz igazítsa. A bíróságok ugyanis nemcsak érvényesítik a törvények, rendeletek szabályait, és jogvitákat döntenek el, hanem mindemellett tovább is fejlesztik a jogot (akképpen, hogy olyan értelemmel ruházzák fel a jogszabályhely szövegét, amelyek azok szövegében nem voltak benne). Erről a tevékenységről az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) számú határozata is rendelkezett: „A bírói hatalom konkrét jogvitát eldöntő tevékenysége során a jogot alkalmazva azt értelmezi, sőt tovább is fejleszti, de ez a törvénynek, a jogszabályoknak való alárendeltségen nem változtat…”
A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta hazánkat a Magyar László kontra Magyarország ügyben, kimondva a hazánk által is elfogadott és törvényben kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértését. Az egyezmény sérelmét egy olyan intézményre alapozta, amely számos társadalmi és jogi vita alapját képezi. A halálbüntetés eltörlését követően ugyanis a magyar büntetőjogi szankciórendszer legsúlyosabb büntetése a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (továbbiakban: TÉSZ) lett.
A Római Birodalomban a preklasszikus kor évtizedeiben gyökeres társadalmi-gazdasági változás ment végbe. A hódítások következtében a birodalom területe jelentősen megnövekedett, mely során idegen területek bekebelezésére is sor került. Ez vezetett ahhoz, hogy az idegen befolyás hatására gyökeres változások mentek végbe mind a jog területén, mind pedig a gazdasági struktúrában.