A Kínai Népköztársaságban (a továbbiakban: Kína) 1984-ben fogadták el az első átfogó szabadalmi törvényt, amely 1985. április 1-én lépett hatályba. Idén tehát, ezen törvény hatálybalépésének harmincadik évfordulójának alkalmából – valamint az Európai Unióval történő több mint 10 éves együttműködés okán – is, érdemes röviden áttekintetni a kínai szabadalmi rendszert, a szabadalmaztatási eljárás sajátosságait, valamint a törvénynek a nemzetközi kutatás fejlesztési tevékenységi stratégiákra gyakorolt hatásait, a kínai szabadalmi rendszer elhelyezkedését a nemzetközi viszonylatban.
Tanulmányom központi témájaként a Magyarországon kevésbé ismert, ugyanakkor véleményem szerint jelentős figyelmet igénylő „ellenség-büntetőjogot” választottam, mert az szorosan kapcsolódik a konferencia központi témájához, a nemzetközi terrorizmushoz. Ennek ellenére elengedhetetlennek tartom a választott tárgykör kifejtése előtt, hogy a nemzetközi terrorizmusról ismertessek néhány gondolatot, így világos legyen, hogy az „ellenség-büntetőjog” miért kötődik szorosan a kérdéskörhöz.
A terrorizmus és az ezzel szoros összefüggésben álló biztonság kérdése nemzetközi jogi, uniós jogi és tagállami közjogi szinten egyaránt vizsgálatra érdemes téma. Globalizált világban a terrorizmus rejtőzködő fenyegetése folyamatos kockázatot jelent. Egyetlen állam sem lehet biztos abban, hogy ha területe eddig nem volt terrorakciók célpontja, nem is lesz a jövőben, hiszen bármilyen előjel nélkül bekövetkezhet olyan esemény, aminek következtében a távolinak tűnő kihívások és veszélyforrások határainkon belülre kerülnek. A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik világméretű terjedése, különböző régiók erőteljes fegyverkezése növelik a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot, valamint folyamatos veszélyt jelentenek az euroatlanti szövetségi rendszer, így hazánk biztonságára is, ugyanis Magyarország terrorfenyegetettségi szintje bár alacsony, mindenkor szoros összefüggésben volt és van a nemzetközi, különösen a régiónkat érintő politikai folyamatokkal. Úgy is mondhatnánk, „[g]lobalizált világunkban a biztonság nem a határainknál kezdődik.”