A XIX. század a vasút aranykora volt, a XX. század első felében az autó tartotta lázban az embereket, ennek a századnak a második felében pedig a repülés nyert egyre nagyobb teret magának. Kicsit ugyan elhamarkodottnak tűnhet kijelenteni, hogy a XXI. század a drónoké lesz, de az egészen biztos, hogy az elmúlt pár évben megállíthatatlanul terjednek, használóik köre egyre gyarapodik, így ésszerűnek tűnik elébe menni a problémáknak és szabályozás alá vonni őket, még mielőtt kaotikussá válna a helyzet.
A nemzetközi kapcsolatokra bináris rendszerként tekinthetünk abból a szempontból, hogy az államok közötti háborút béke, a békét pedig háború követte, és így tovább. Napjainkban e probléma feloldására a nemzetközi viták békés rendezésének nemzetközi jogi kötelezettsége ad lehetőséget, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Alapokmányának 1. és 2. cikkén alapszik.
Az alkoholfogyasztást napjainkban kettős megítélés övezi. Egyrészről az alkohol az emberi történelem kezdeteitől fogva végigkísér minket, ezért a legtöbb társadalomban engedékenyebb, elfogadóbb normák érvényesülnek vele szemben. Másrészről az alkohol, különösképp a túlzott alkoholfogyasztás hatása és szerepe a bűnözési tendenciákban is széleskörűen elfogadott, éppen ezért úgynevezett kriminogén tényezőként tartják számon.
A tanulmány célja, hogy egyrészt bemutassa a non-refoulement elvének és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban EJEE) 3. cikkének, nevezetesen a kínzás tilalmának kapcsolatát. Tekintettel arra, hogy egyrészt a menekültügyi rendszer egyik legjelentősebb elve a kiutasítás tilalma, másrészt az emberi jogi védőháló részeként a kínzás tilalma elsőbbségének valamilyen módon össze kell kapcsolódnia.
A XXI. században már kevésbé tárgyalt, ám véleményem szerint megkerülhetetlen kérdés a bűnösség, illetve ennek formái. Ezen belül a gondatlanság, mivel az utóbbi időben egyre kevesebb szó esik a bűnösség ezen alakzatáról. Ezzel ellentétes tendenciaként a gondatlanság megállapítása, illetve megítélése a gyakorlatban sok esetben nem teljesen egyértelmű.
After the Second World War, jurists had a common purpose to create an international commercial codex which was applicable for lots of commercial case, especially in international sale of goods. The United Nations Convention on Contracts for the International Sale of Goods (hereinafter: CISG) is the solution in this situation.
A vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó bizonyos rendelkezések már a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépését
megelőzően ellenérzéseket váltottak ki még a szakmabeliek egy jelentős részéből is, ami e
rendelkezések igen rövid időn belüli hírhedtté válásához vezetett vagy, ahogy Vékás Lajos
professzor fogalmazott: „ez volt az első kifejezetten mondvacsinált probléma az új polgári
törvénykönyvvel kapcsolatban”. Akár mondvacsinált volt a probléma, akár nem, azt egészen
2016 júniusáig nem sikerült megoldani és akkor is csak egy olyan Ptk.-t módosító csomag
elfogadása árán, mely a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat is érintette. A vezető
tisztségviselők felelősségére vonatkozó rendelkezések módosítása ellen Vékás Lajos professzor
nyílt levélben tiltakozott, amit még 2016 januárjában egy nyílt vita követett a Magyar Jogász
Egylet szervezésében. A Ptk.-ba bekerült, a sajtó és a jogvégzett emberek által egyaránt vitatott
6:541. §-t végül a T/10528. számú törvényjavaslattal hatályon kívül helyezték.
Hazánk első Habsburg uralkodója, V. Habsburg Albert már viszonylag korán, 1437-ben ült a
magyar trónra, bár itt még csak meghívásos alapon, Luxemburgi Zsigmond házassági
politikájának köszönhetően, aki lánya, Erzsébet férjének rendelte őt. Habsburg Albert 1439-es
halálát követően a várandós Erzsébet nem fogadta el a rendek által trónra hívott III. Ulászló
lengyel királyt (Magyarországon I. Ulászló), ezért fiát megkoronáztatta, majd a csecsemő
„uralkodóval” és a Szent Koronával együtt elhagyta az országot, III. Frigyeshez menekült. Az
1444-i várnai csatában Ulászló odaveszett, ezért a rendek tárgyalásokba kezdtek III. Frigyes
német-római császárral, miszerint V. László és a Szent Korona kiadásáért cserébe elismerik
Lászlót királyuknak. A császár beleegyezését adta, de V. László még kiskorú volt, ezért gyámot,
az ország szemében pedig kormányzót kellett mellé rendelni. Így 1446-ban kormányzót
választottak a rákos mezei országgyűlésen, aki nem lett más, mint Hunyadi János.