A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban „új Ptk.”) hatálybalépésével ez év március 15-e után lehetőségünk nyílik arra, hogy néhány újnak mondható jogintézmény római jogi gyökerét felkutathassuk és összehasonlítsuk a mai és jövőbeni magyar szabályozással. Kutatási témám az ingatlan adás-vételek kellékszavatossága, amelynek római jogi előírásait kívánom összehasonlítani az „új Ptk.” szabályaival. Jelen tanulmány – a későbbi vizsgálatok mintegy kiindulópontjaként – a kellékszavatosság ókori római kérdéskörével foglalkozik. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy csak rendkívül kevés antik forrás áll rendelkezésre ingatlanok adásvételével kapcsolatban, az értekezés témája az ingók adásvételére és az ezekkel kapcsolatos hibás teljesítésre, valamint a hozzá kapcsolódó jogkövetkezményekre szűkítendő, különös tekintettel a rabszolgák adásvételére.
A személyiségi vagy más néven személyhez fűződő jogok az embernek, mint természetes személynek és más jogi személyeknek biztosítja azt az integritást, mely védi a személyt a szükségtelen, illetéktelen beavatkozásoktól, melyek sértik a személy integritását. A személy integritása a jogképességéből (más szóval: jogalanyiságból) ered. Minden ember jogképes, így rendelkezik személyi integritással. Ez az integritás abból a megdönthetetlen vélelemből is ered, hogy minden természetes és jogi személy jogképességgel rendelkezik, azaz jogosultságokat és kötelezettségek alanya lehet. A személyhez fűződő jogok magát a személyiségét védik, és a jog szankcionálja a megsértőit. Hatályos jogunkban a nem vagyoni kártérítés szabályai alkalmazandók a megsértőivel szemben. A személyhez fűződő jogok csak és kizárólag személyesen érvényesíthetőek. A korlátozottan cselekvőképes személyek számára is megengedő a törvényi rendelkezés: ezek a személyek is személyesen gyakorolhatják ezen jogukat.
Az egyház sajátos küldetése, hogy az evangélium örömhírét hirdesse, és azt hűségesen megőrizve mind jobban kifejtse, kutassa és továbbadja. Ehhez a feladatához szükségszerűn rendelkezni kell olyan oktatási intézményekkel, melyekben a hit rendszeres egészét, a szent tudományok széles spektrumát oktatják. Amikor tanulmányomban szent tudományokat említek, akkor sajátosan a teológiát, illetve az ahhoz kapcsolód más tárgyakat, így például az egyházjogot értem alatta, és nem egy világnézetileg semleges vallási tartalmak oktatását célzó profán tudományágat.
A közelmúltban egy uniós polgárt, aki éppen állampolgársága szerinti tagállama államfői tisztségét is betöltötte, egy másik uniós tagállam nem engedett belépni a területére. A belépést megtiltó tagállam a döntését utólag azzal indokolta, hogy az államfők látogatását a nemzetközi közjog, a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok joga szabályozza, nem egyszerűen egy uniós polgár szabad mozgáshoz való jogának gyakorlásáról van (illetve lett volna) szó. A két érintett tagállam Szlovákia illetve Magyarország volt, az uniós polgár pedig Sólyom László. Az Európai Bíróság az elé került jogvitában azt állapította meg, hogy (a Magyarország keresetében megfogalmazottakkal ellentétben) Szlovákia nem sértette meg az uniós jogot, szűkszavúan utalva arra, hogy az uniós jogot a nemzetközi jog releváns szabályaira tekintettel kell értelmezni, mivel a nemzetközi jog részét képezi az uniós jogrendnek, és kötelező az Unió intézményeire. A két jogrend kapcsolatrendszere azonban ennél jóval komplexebb és kevésbé egyértelmű, amint arra egyébként éppen az Európai Bíróság korábbi gyakorlata is utal.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán működő Óriás Nándor Szakkollégium és a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Berényi Zsigmond Szakkollégiumának közös szervezésében – a korábbi szakkollégiumi konferencia által életre hívott gyümölcsöző együttműködés keretében – 2014. február 28-án került megrendezésre az egyházjog aktuális kérdéseinek megvitatását célul tűző konferencia.
A rendezvény rendkívül színes programjainak és előadásainak fényét egyaránt emelték a szakkollégiumok jelenlegi és volt tagjainak színvonalas prezentációi, valamint a téma meghívott elismert szaktekintélyeinek előadásai.
Az Óriás Nándor Szakkollégium kiemelt figyelmet fordít arra, hogy együttműködést alakítson ki más szakkollégiumokkal, működjenek azok a Magyarországon, vagy a határokon túl. Éppen ezért öröm volt számunkra, hogy meghívást kaptunk a Mikó Imre Szakkollégiumtól.
A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium Kolozsvárott működő szakkollégium jogtudományi és közgazdaságtudományi tanulmányokat folytató magyar egyetemi hallgatók számára. Célkitűzései közé tartozik a szakmai ismeretek anyanyelven történő elsajátítása és tagjai szakmai fejlődésének elősegítése, az aktuális jogi gazdasági jelenségek kutatása és tagjai társadalmi érzékenységének fejlesztése. A szakkollégiumot 2001-ben alapította egy, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kb. 40 jogász és közgazdász hallgatójából álló csoport. A Szakkollégium 2004 júniusáig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Kutatási Programok Intézetének (KPI) programjaként működött, majd önállósult. Jelenleg a BBTE tudományos kutatói háttérintézményének számító Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézettől (KMEI) kap állandó támogatást. A szakkollégium névadója Mikó Imre erdélyi kisebbségjogász, egyetemi oktató.
Legutóbbi számunk megjelenése óta számos jeles esemény zajlott le az Óriás Nándor Szakkollégium életében. Külön kiemelendő két rendkívül sikeres, saját szervezésű konferencia és egy luxemburgi tanulmányút, amelyek során értékes tapasztalatokat szereztünk. Emellett több konferencián, versenyen és vetélkedőn képviseltettük magunkat, valamint tagjaink egyénileg is jelentős sikereket értek el.
Tanulmányomban a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásában irányadó szabályozást mutatom be. A témát az elmúlt időszakban bekövetkezett törvényi változások aktualizálják, mind az önkormányzatok szabályozására, mind pedig a választásokra tekintettel. Szükséges megjegyezni – mielőtt a választásokra rátérnék –, hogy Magyarországon a helyi önkormányzatok működésének alapelveit a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1989. évi XXXI. törvény IX. fejezete fektette le, az önkormányzati rendszer keretét pedig a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) alkotta. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt években az önkormányzatok szabályozása jelentősen átalakult, az új Alaptörvény helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezései, valamint az Ötv.-t felváltó, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) hatására. Ezt a változást erősítik a helyhatósági választás szabályozásának módosításai is, amely újítások bemutatása és értékelése jelen írásom célja.