Az 1989-es évet követően több, mint 3 millió román állampolgár vándorolt ki az országból, a siralmas gazdasági és politikai helyzet elől. Románia 2007. január 1-je óta tagja az Európai Uniónak, de a román migrációs folyamatok már az 1990-es évekig is visszanyúlnak. Az Uniós csatlakozás megkönnyítette a más tagállamokba való kivándorlást, bár számos Uniós tagállam korlátozásokat hozott be a román munkavállalókat illetően, és egyszerre megkönnyítette a Romániába való bevándorlást is az idegen állampolgárúak számára. A jelen tanulmány témája Románia migrációs folyamatainak alakulása az Európai Uniós csatlakozást követően. A tanulmány során megismerkedünk a migráció és a szabad személy mozgás fogalmával, majd áttérünk a migrációs folyamatok jogi szabályozására, bemutatásra kerülnek továbbá a román migrációs tendenciák, végezetül összefoglaljuk néhány pozítiv, illetve negatív hatását ezeknek a folyamatoknak, a tanulmány második felében pedig a jövőbeli schengeni csatlakozás szövődményei kerülnek elemzésre.
A 2014-es év a választójog szempontjából rendkívül izgalmasan zajlott. Négy választásra is sor került egy éven belül, nevezetesen az országgyűlési, az európai parlamenti, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választására. Jelen írás az említett négy választás közül a nemzetiségire koncentrál, bemutatva a szabályozás releváns részeit, mellőzve az eredmények ismertetését. A tanulmány kitér a nemzetiségi képviselők jogállására is, hiszen ez szervesen kapcsolódik a választás témaköréhez, illetve kritikát fogalmaz meg a méltatlanság intézményével kapcsolatban.
Egy adott vállalkozás gazdasági, üzleti titkai és know-how-ja – tehát a működésének alapjául szolgáló eljárások, információk, módszerek – mindig is óriási értéket képviseltek a számára, ugyanis ezen információkon, illetve azok minőségén, hitelességén és hasznosíthatóságán alapul a gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. Érthető tehát, hogy a vállalkozások mindent megtesznek az iránt, hogy az ilyen jellegű információikat más – különösen a versenytársak – ne ismerhessék meg. Ezzel párhuzamosan azonban manapság megfigyelhető volt az a tendencia, hogy egy úgynevezett üzleti hírszerzési „háború” is kialakult, különösen az informatikai iparban figyelhető ez meg, ahol napjaink legélesebb gazdasági versenyét produkálja az IT forradalom és innováció. Gondoljunk csak az Apple és a Samsung „szabadalmi háborújára”, de hasonló jellegű szabadalmi perek végeláthatatlan sokasága van folyamatban jelenleg is az IT szektorban, főként az előbb említett két cég, valamint a Google és a Microsoft részvételével, de rajtuk kívül a „kisebb” szereplők is gyakran keverednek egymással hasonló jogvitába. Ezen ügyek nem kis hányada sok esetben bizonyítottan sok esetben nem bizonyíthatóan ipari kémkedés következménye. Látható tehát, hogy napjainkban az üzleti hírszerzés és a titokvédelem új szintre lépett, így a jogi szabályozásnak is követnie kellett a változásokat.
Büntetőjogi tanulmányaim kezdete óta foglalkoztat a kóros elmeállapot elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Ehhez kapcsolódóan már sok betegség tekintetében megtanultuk a megfelelő szabályozást, így egy ideje olyan kórképek irányába kezdtem el érdeklődni, amelyek büntetőjogi relevanciájáról még kevés szakirodalom született. Véleményem szerint fontos megvizsgálni a kóros elmeállapot partikuláris területeit is ahhoz, hogy lássuk, egyáltalán nem könnyű annak a ténynek a megállapítása, hogy egy személy beteg vagy nem. Ha beteg, akkor mennyire az. Egy büntető bírónak a hivatásából adódóan meghozandó fontos kérdéseket nehezíti, ha az eljárásban nem egészséges személy vesz részt. A beteg jelzőt szándékosan nem használhatjuk ebben a kérdéskörben, hiszen később látni fogjuk, hogy a személyiségzavart és a fóbiákat legtöbbször nem betegségként kezelik ma Magyarországon, avagy nem tulajdonítanak ezen kórképeknek – a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából – döntő jelentőséget.
2014. október 14-én a kolozsvári székhelyű Mikó Imre Szakkollégium (MISZ) és a pécsi Óriás Nándor Szakkollégium (ÓNSZ) közös konferenciát tartott „Az Európai Uniós csatlakozás hatásai Magyarországon és Romániában” címmel. A konferencia célja az volt, hogy feltárja hazánkban és a szomszédos Romániában az Európai Uniós csatlakozás hatására kialakult társadalmi és jogi problémákat. A csatlakozás óta eltelt 10 év alkalmat ad arra, hogy annak nyomán kialakult joggyakorlatot és problémás alkalmazási területeket vizsgálat alá vonva, következtetéseket állapíthassunk meg a fejlesztendő jellemzők kapcsán. A konferenciát dr. Mohay Ágoston, az Óriás Nándor Szakkollégium elnöke nyitotta meg.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a Scriptura 2015/I. számának megjelenése óta időszakban Szakkollégiumunk számos színvonalas rendezvényt szervezett és tagjaink különböző versenyeken, konferenciákon és pályázatokon is jelentős sikereket értek el.
Az Augustus által létrehozott államberendezkedés új közjogi viszonyokat teremtett Rómában. A kezdeti időszak után egyre nyilvánvalóbbá vált a principatus egyeduralmi jellege. Mivel ezt Augustus politikai óvatosságból igyekezett palástolni, a császári hatalomnak sem alakult ki egységes koncepciója, vagyis a principatus államrendje nem egy megszilárdult jogi intézményrendszeren alapult, hanem inkább különböző hatáskörök gyűjteménye, ezek egy kézben való összefogása volt. Ezt kihasználva Augustus utódainak alkalmuk nyílt rá, hogy a császári hatalom egyes elemei közül hajlamaiknak és a kor kihívásainak megfelelően hol egyikre, hol másikra helyezzék a hangsúlyt. Így az egyes uralkodók, illetve a hosszabban hatalmon lévők különböző uralkodási periódusainak történeti tanulmányozása teszi lehetővé a princeps hatalmának meghatározását annak csaknem három évszázados időszaka során. Célszerűnek látom a továbbiakban az egyes uralkodó dinasztiák, illetve rövidebb korszakok szerinti bontásban bemutatni a principatus közjogi rendszerének változásait.
Pályamunkám célja a bizományi szerződés, azon belül is az eladási bizomány hatályos szabályozásának újszerű, más szempontok alapján történő bemutatása. Úgy gondolom, hogy a Polgári Törvénykönyvünkben (Ptk. 2013. évi V. törvény) szabályozott bizományi szerződés összevetése a római jogi előzményekkel egy szélesebb körű értelmezési lehetőséget ad és ennek köszönhetően az egyes hasonlóságok, különbségek is kirajzolódnak. A párhuzamok azt igazolhatják, hogy a jelenlegi szabályozás több tekintetben is római jogi gyökereken alapul, a különbözőségek pedig előremutató tanulságokkal szolgálhatnak az eltérő szabályozások előnyeiről, hátrányairól, illetve hatékonysági elemeiről, és így akár de lege ferenda javaslatok megfogalmazását is elősegíthetik.