Tanulmányom témájának középpontjában jeles filozófusok, jogfilozófusok, a természetjog illetőleg a humanizmus jelenlétének a jelentősége áll egy aktuális témára vonatkoztatva. A mai világban bekövetkező akár jogi, akár szociológia, de politikai eseménysorozatok gondolatmenetei és annak eredői is visszavezethetők olyan jeles gondolkodók tanításaira, mint például Arisztotelész, Platón, vagy akár Gustav Radbruch. Rövid tanulmányomban bemutatom, hogy miképp lehet ősi bölcsességeket és gondolatokat a modern problémák elemzésére, és esetleges megoldására segítségül hívni, továbbá az imént rögzített gondolkodók tanításait figyelembevéve kívánok egy igencsak aktuális témát más szemszögből (jogfilozófia) megközelíteni annak érdekében, hogy azt a lehető legteljesebben be lehessen mutatni.
A frank-germán korban a patrimoniális államnak nem volt kifejezett büntetőigénye, így nem volt általános büntető joghatósága sem. Amennyiben az elkövetett bűncselekmény nem volt rendkívül súlyos, vagy a rokonság nem vitte az ügyet bíróság elé, úgy a viszályt (jogilag szabályozott keretek között) a két rokonság maga intézte el. Így a bűncselekmények két csoportra oszthatók: súlyosabb békeszegésre és kisebb békebontásra.
Bár a kártérítési jog szabályrendszere folyton változik, a tanulmány mottójaként választott ulpianusi forráshely tartalma örökérvényű: a károkozás általános tilalma a modern jognak is szignifikáns eleme, a „mindenkinek megadni, ami neki jár” pedig ma is a kárfelelősség alapszabályának tekinthető. A kártérítési normák legfőbb célja, hogy a károsult megfelelő kompenzációhoz jusson azáltal, hogy a kár okozóját felelősségre vonják. A kárfelelősségi tényállások értékelése során a jogalkalmazónak számos olyan tényezőre kell figyelemmel lennie, amelyek jelentősen befolyásolják akár a kárviselés formáját, akár a kártérítés mértékét.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Pp.) a rendszerváltozást követően több mint 100 alkalommal módosították, ami jogalkalmazási nehézségeket okozott. A sorozatos módosítások következményeképpen igény jelentkezett egy új és korszerű kódex megalkotására, amely a 1267/2013. számú kormányhatározatban teljesedett ki. A kormányhatározat elrendelte egy átfogó törvény létrehozását, amely haladó szellemiséget mutatva, más nemzetek mintáit és bevált megoldásait alapul véve elősegíti az anyagi jogok hatékony érvényesülését. Ezen folyamat eredményeként született meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.), mely 2018. január 1-jén lépett hatályba. E törvény számos koncepcionális dogmatikai változást hozott. Tanulmányomban ezen változások közül a beszámításban végbement módosításokat elemzem és azt kívánom bemutatni, hogyan vált önálló eljárásjogi jogintézményé a „beszámítási kifogás”.
Az Európai Unió menekültjoga az elmúlt egy évtizedben történetének legkomolyabb megpróbáltatásain esett át. Jelen reflexióm célja bemutatni az európai menekültügyi politika fontosabb állomásait, különös tekintettel a 2014-ben kezdődő és a 2015-ös évben tetőző migrációs válságra, valamint az Európa-szerte alkalmazott Dublini rendelet alkalmazási nehézségeire.
Ha végigtekintünk manapság társadalmunkon, észrevehetjük, hogy megváltozott a családról alkotott kép. Míg egy száz éve még evidensnek számított, hogy az emberek házasságot kötnek, majd gyereket vállalnak, a jelenkorban ez már egyre ritkábbá válik, illetve egyre több gyereke születik olyan pároknak, akik nem állnak házasságban egymással.
A büntetőeljárás egyik sarkalatos pontja az igazság feltárása, hiszen a felderített történeti tényállástól függ – amennyiben az a valóságnak megfelelően megállapítható – a büntetőjogi felelősség érvényesíthetősége, az azon alapuló büntetéskiszabás mértéke, valamint az ítélet jogszerű és igazságos volta. A valóság helyes megismerését, a materiális igazság feltárását számos bizonyítási eszköz segítheti, melyek közül kiemelendő a terhelt vallomása. Az adott bűncselekmény feltételezett elkövetője szolgáltathatja ugyanis a legmérvadóbb és leginkább hitelt érdemlő tényeket, információkat a múltbéli események rekonstruáláshoz.
Az emberiség történetében a tengerek mindig is fontos szerepet játszottak, legyen szó kereskedelemről, hajózásról vagy erőforrások kiaknázásáról. A tengerjog kifejezetten ezen területek szabályozásával foglalkozik, és alapvetően hozzájárul a nemzetközi közösség békéjéhez, fenntartható fejlődéséhez és a tengeri erőforrások méltányos használatához. Ezen belül is külön figyelmet érdemel a tengerjog kalózokkal összefüggő szerepe.