A személyiségi jogok megsértéséből fakadó polgári jogi perek az elmúlt időszakban különösen nagy hangsúlyt kaptak mind a média és a közérdeklődés, mind pedig a joggyakorlatban felmerült kérdések szempontjából. A kutatásom célja ismertetni a személyiségvédelem általános kereteit, a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos szankciókat, a kapcsolódó pereket, dolgozatom fő témáját pedig a sajtó-helyreigazítás iránti per képezi, annak sajátosságai, joggyakorlata, jogalkalmazási kérdései és esetleges joghézagjai.
A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás már több évszázada jelentős kérdése a büntetőjognak, de az utóbbi évtizedek változásai talán még nagyobb jelentőséget adnak ennek a kérdésnek. A tömegkommunikáció meghatározó szerepe, a társadalmi kirekesztettség, az instabilitás és biztonságérzet-deficit irányába ható gazdasági folyamatok, a „társadalmi olló” egyre szélesebbre nyílása, a korábban elfogadott morális értékek felbomlása, illetve az érdekalapú prioritások számtalan, eddig nem tapasztalt kihívás elé állítják nem csak a büntetőjogi és kriminológiai, de valamennyi társadalomtudományi diszciplínát.
Az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: Európai Bíróság v. Bíróság v. EUB) feladata az Európai Unió jogának tiszteletben tartása a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. A Bíróság eljárásának jogalapját elsősorban az általános felülvizsgálati jogkör alapján biztosított (az imént hivatkozott EUSZ 19. cikk) jogköreire alapozhatja, azonban a Közös Kül- és Biztonságpolitikában (továbbiakban: KKBP) korlátozott hatásköre van.
Az uniós polgárság státusza napjainkra több, mint három évtizedre visszanyúló múlttal rendelkezik, a jogállást ugyanis az 1992. évi Maastrichti Szerződés hívta életre, amelynek nyomán az Európai Unióról szóló szerződés 9. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 20. cikkében is rögzítést nyert, hogy „uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára”.
A Római Birodalomban a preklasszikus kor évtizedeiben gyökeres társadalmi-gazdasági változás ment végbe. A hódítások következtében a birodalom területe jelentősen megnövekedett, mely során idegen területek bekebelezésére is sor került. Ez vezetett ahhoz, hogy az idegen befolyás hatására gyökeres változások mentek végbe mind a jog területén, mind pedig a gazdasági struktúrában.
E tanulmány mottóját Ulpianus római jogtudóstól kölcsönöztem, aki a jog parancsaként a következőket fogalmazta meg: „tisztességesen élni, senkinek sem ártani, mindenkinek megadni, ami neki jár”. A kártérítési jogban különösen a középső elem bír jelentőséggel, ezt fejezi ki Polgári Törvénykönyvünk is a károkozás általános tilalmazásával (neminem laedere elve). Ugyanakkor, ha mindenki betartaná a törvényi tilalmat, a kártérítési jogra mint speciális szabályrendszerre nem is lenne szükség a társadalom megfelelő működéséhez.
Reflexiómban az Európai Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának a döntéshozatali mechanizmusát, rendhagyó szabályozását és a szankciórendszerét fogom elemezni, amelyhez a 2022/267/KKBP határozatot is megvizsgálom.
A Krím-félsziget sorsa napjainkban az egész világot foglalkoztatja, és nem volt ez máshogy a múltban sem. A történelem során ennek a területnek a sorsa több konfrontációhoz vezetett, melyben fontos szerepe volt a nemzetközi gazdálkodás szempontjából kulcsfontosságú kikötővárosainak, például Harkivnak vagy Mariupolnak. A jelenleg is húzódó háborús helyzet Földünk számos térségére befolyással van, és mindemellett kihat a polgárok mindennapi életére is, elég csak egy pillantást vetnünk a tőzsdei változásokra. Véleményünk szerint úgy lehet igazán megérteni a jelen történéseit, ha előtte megismerjük az ezt kiváltó történelmi eseményeket és azok hátterében meghúzódó hatalmi viszonyokat, így tanulmányunk fókuszába a krími konfliktus előzményeinek, Oroszország és Ukrajna ehhez kapcsolódó történelmének és a jelenkor helyzetének bemutatását helyeztük, kitekintve a 2014-es események mellett a 2022-es ukrán-orosz szembenállás alapjaira is.