A 2023/2024-es tanév tavaszi szemesztere is sikeresen zajlott, Szakkollégistáink számtalan versenyeredménnyel, szakmai- és csapatépítő programmal és tudományos publikációkkal a hátuk mögött fejezhették be a félévet. A szemeszter főként az elméleti és gyakorlati elmélyülésről szólt, egyfajta előzetes felkészülésként a következő évi Tudományos Diákköri Konferenciára.
A kiskorúak a társadalom azon tagjai, akik az egyik legnagyobb védelemben részesülnek – legalábbis a legtöbb ember ezt feltételezi minden bizonnyal. A jog hiába próbálja fejlődésüket óvni, a gyakorlat és a valóság sajnos sokszor sokkal zordabb, mint mi azt hisszük. A híradókban, újságokban egyre többször jelennek meg olyan hírek bűncselekményekről, amelyeket gyermekek sérelmére követnek el. Ha ez nem lenne elég, a sérelmükre elkövetett szexuális bűncselekmények, továbbá az emberkereskedelem száma is növekvő tendenciát mutat, ez betudható annak is, hogy egyre több ügy kerül felszínre
Az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás a népességrobbanás, amely a fogyasztás nagy mértékű növekedését eredményezi. A világ népessége 2023-ban meghaladta a 8 milliárd főt. A Földön több mint 800 millió ember éhezik, ugyanakkor Nyugat-Európában a mezőgazdaság állandó túltermelési válsággal küszködik. A Föld népességének táplálása a mennyiségi kihívásokon kívül a fenntarthatósági oldalról tudatos, határozott, következetes, és gyors nemzetközi együttműködést kíván.
Napjainkban Olaszország maradt szinte az egyetlen olyan migrációs célország, amely nem alakította állampolgársági törvényét a változó nemzetközi környezethez. Már a 2000-es évektől jelen lévő, sürgető probléma az olasz állampolgársági törvény módosítása. Az ország területén élő, állampolgársággal nem rendelkező külföldiek, illetve ebből adódóan a már Olaszország területén született gyermekeik helyzetén javítana, társadalomba történő integrálódásukat elősegítené, ha a főként ius sangiunis (vérségi) elven alapuló – tehát elsősorban születés (származás) vagy olasz szülők által történő örökbefogadás útján megszerezhető – állampolgársági törvényt egy kedvezőbb, ius soli (területi) alapelvű szabályozás váltaná fel.
A cyberbullying a zaklatás bűncselekményéből nőtte ki magát. Az 1990-es években megjelent az internet, a világháló az egymás közötti kommunikáció és kapcsolattartás elsődleges színhelyévé vált, ugyanakkor a kezdetekben az online devianciák még nem terjedtek el. A technológiai fejlődés, valamint az internethasználók számának növekedése lehetőséget teremtett a különböző újfajta bűncselekmények meghonosodásának. Ezek egyikének tekinthető az internetes zaklatás.
A globalizáció hatására és a technológiai fejlettség mai szintjére érve a legtöbb multinacionális vállalatcsoportot szinte semmi sem köti az egyes államokhoz, pusztán a tény, hogy jogszerű működésükhöz az egyes vállalatokat valahol be kell jegyezni. E multanicionalizmus kétségtelenül rengeteg pozitívummal jár, hiszen a tőke nemzetközi áramlása és a nemzetközi tőkepiacok bővülése a gazdaságra és így közvetve az egyénekre is pozitív hatással van. A helyzet abban az esetben válik problémássá, amikor a nagyvállalatok a globalizációt pusztán saját hasznukra fordítják. Különböző módszerekkel a jelentős tőkével és más erőforrásokkal is rendelkező multinacionális vállalatcsoportok könnyűszerrel kijátszhatják az államok belső jogszabályait és ezzel egyes esetekben a rájuk közvetetten vonatkozó nemzetközi megállapodásokat is.
A 2014-15-ben tetőző Európai migrációs válságot követő időszakban az Európai Unió döntéshozói kezdeményezték a Dublin III. rendelet javítását, módosítását. Jelen cikkemben az új Migrációs és Menekültügyi Paktumot és azt a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendelet tervezetet elemzem, amely a jelenleg hatályban lévő Dublin III. rendeletet megreformálni kívánó javaslatot jelenti.
Napjainkban egyre ritkábbak azok a jogrendszerek, amelyek nem rendelkeznek egységes polgári törvénykönyvvel. Az elmúlt századok kodifikációs törekvései a fejlett országokban főszabályként célt értek, megszülettek a szükséges kódexek. Érdekesség, hogy déli szomszédaink, a szerbek nem rendelkeznek ilyennel, hiába a hosszú éveken átívelő törekvés a törvénykönyv megalkotására. A továbbiakban a szerb polgári törvénykönyv kodifikációjának történetét mutatom be – különös tekintettel a folyamat során felmerült problémákra. Arra is keresem a választ, hogy mennyiben különbözik az egységes törvénykönyv nélküli berendezkedés a hazai szabályozástól, ideértve az esetleges joghézagok leküzdésének metódusát, illetve, hogy valóban helytálló-e az a tézis, hogy Szerbia nem rendelkezik kodifikált polgári törvénykönyvvel.