A vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó bizonyos rendelkezések már a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépését
megelőzően ellenérzéseket váltottak ki még a szakmabeliek egy jelentős részéből is, ami e
rendelkezések igen rövid időn belüli hírhedtté válásához vezetett vagy, ahogy Vékás Lajos
professzor fogalmazott: „ez volt az első kifejezetten mondvacsinált probléma az új polgári
törvénykönyvvel kapcsolatban”. Akár mondvacsinált volt a probléma, akár nem, azt egészen
2016 júniusáig nem sikerült megoldani és akkor is csak egy olyan Ptk.-t módosító csomag
elfogadása árán, mely a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat is érintette. A vezető
tisztségviselők felelősségére vonatkozó rendelkezések módosítása ellen Vékás Lajos professzor
nyílt levélben tiltakozott, amit még 2016 januárjában egy nyílt vita követett a Magyar Jogász
Egylet szervezésében. A Ptk.-ba bekerült, a sajtó és a jogvégzett emberek által egyaránt vitatott
6:541. §-t végül a T/10528. számú törvényjavaslattal hatályon kívül helyezték.
Hazánk első Habsburg uralkodója, V. Habsburg Albert már viszonylag korán, 1437-ben ült a
magyar trónra, bár itt még csak meghívásos alapon, Luxemburgi Zsigmond házassági
politikájának köszönhetően, aki lánya, Erzsébet férjének rendelte őt. Habsburg Albert 1439-es
halálát követően a várandós Erzsébet nem fogadta el a rendek által trónra hívott III. Ulászló
lengyel királyt (Magyarországon I. Ulászló), ezért fiát megkoronáztatta, majd a csecsemő
„uralkodóval” és a Szent Koronával együtt elhagyta az országot, III. Frigyeshez menekült. Az
1444-i várnai csatában Ulászló odaveszett, ezért a rendek tárgyalásokba kezdtek III. Frigyes
német-római császárral, miszerint V. László és a Szent Korona kiadásáért cserébe elismerik
Lászlót királyuknak. A császár beleegyezését adta, de V. László még kiskorú volt, ezért gyámot,
az ország szemében pedig kormányzót kellett mellé rendelni. Így 1446-ban kormányzót
választottak a rákos mezei országgyűlésen, aki nem lett más, mint Hunyadi János.
A római jog leginkább kimunkált része kétséget kizáróan a római magánjog, ezért nem
meglepő, hogy a jogászi köztudat e két fogalmat rendszerint azonosítja egymással. Mivel az
általános irodalmi felfogás szerint az ókori Róma magánjoga az európai jogrendszerek alapja,
a római büntetőjog jelentőségének vizsgálatával jóval kevesebben foglalkoztak, holott az
éppúgy megérdemelné az utókor elismerését, mint a magánjog.
Abból az egyszerű tényből adódóan, hogy az egész országot utak hálózzák be és a természetes
szabadságukban élő vadak ösztöneik által vezérelve, az épített úthálózaton közlekedőkre
tekintet nélkül mozognak, sajnálatos módon nagyon gyakran előforduló eset az, amikor
gépjármű közúton, sőt akár gyorsforgalmi úton is a hirtelen elé ugró vaddal ütközik. A vadak
természetesen nem tudják megkülönböztetni az erdei utakat a közúttól, így bármikor
kitévedhetnek elénk az aszfaltra, főként, ha megriadnak valamitől, s úgy rohannak nagy
sebességgel akár több kilométeres távon, hogy bármire figyelnének. Ebből adódhat, hogy a
közlekedő autó oldalának vagy hátsó felének is képesek nekiugrani. Ha személyi sérülés nem
is történik, a gépjárműben keletkezett kár általában elég magas összeget jelent, és bár ezen
költségek megtérítésére már van lehetőség a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás keretében
kiegészítő biztosítást kötni, még elég kevesen tudnak erről ahhoz, hogy ez a védelem
számottevő legyen. Így továbbra is nagyon fontosnak tűnik egy egyértelmű és dogmatikailag
pontos megoldás e kérdéskörben. Az alábbiakban megkísérlem bemutatni a magyar polgári jogi
szabályozásnak az e kérdéskörben adott válaszát, elsősorban arra összpontosítva, hogy az új
Ptk. hatálybalépése nyomán milyen változásokat hozott a vadbalesetekkel összefüggő
felelősségi kérdések terén.
Az építésügy szerteágazó, összetett területe a közigazgatásnak, amelyet az épített környezet
kialakítása és védelme fog össze. Az építési környezetre vonatkozó jogi szabályozásban
születtek (és születnek) napjainkban olyan változások, reformszerű módosítások, amelyek
alapjaiban változtatják meg a hazai építésügyi igazgatást, annak évtizedekkel korábban
felállított rendszerét. Az egyszerű bejelentés intézményének (ismételt) bevezetése olyan, eddig
ismeretlen jogi helyzetet teremtett, amely előtt – kezdetben - az építtetők mellett az építésügyi
hatóságok is tanácstalanul álltak. A téma aktualitását igazolja, hogy napjaink építési
(településrendezési) jogának a lakosság széles körét érintő témája az új lakások építése,
vásárlása, valamint az azzal – bizonyos feltételek mellett - járó Családi Otthonteremtési
Kedvezmény.
Az élvezeti cikkek közül jelen tanulmányban a borral és az ahhoz kapcsolódó szabályozással
foglalkozok. E témával kapcsolatban kiemelt figyelmet szentelek az országos jogalkotás mellett
a partikuláris szabályozásnak, így a vármegyei közgyűléseken elfogadott statútomok
vizsgálatának is. Cikkemben a szőlőtermesztés és a bortermelés kezdeti szakaszának rövid
jellemzése után ismertetem a bort terhelő adókat és járadékokat. Ezt követően a kocsmáltatási
jogra vonatkozó törvényeket, majd a vármegyei statútumok e kérdésre vonatkozó szabályait
mutatom be. Tanulmányom végén a hatályos törvényi rendelkezések főbb elemeinek
kiemelésével hasonlítom össze a jelenlegi és a múltbeli szabályozást.
2014. március 15-én hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyvünk (2013. évi V. törvény, a
továbbiakban „új Ptk.”) mely bevezette a sérelemdíj intézményét. Bár a magyar jogrendszerben
újszerűnek hatott e jogintézmény, azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy előzmények nélküli
lenne. Azt nehéz lenne vitatni, hogy a kontinentális jogrendszer elméleti alapjai – ellentétben
az angolszász jogrendszerrel – közös tartópilléreken fekszenek, és ez alól a magyar jogrendszer
sem kivétel. Ez a közös tartópillér pedig a római jog, melynek vizsgálata mindig előremutató
lehet ha új jogintézményt vezetnek be, vagy honosítanak meg. A római iniuriákban már
megtalálhatóak voltak az alapjai, pontosabban a csírái a „személyiségvédelemnek”, melyek
aztán hosszú évszázados, sőt évezredes fejlődés következtében a modern európai
személyiségvédelem kialakulását eredményezték.
A római jogot az esetek többségében a magánjoggal azonosítjuk, megfeledkezve a közjogról,
pedig már az ókori római jogrendszeren belül is megjelenik a ius publicum és ius privatum
különválasztása, igaz, csak köz- és magánérdek mentén. A mai kontinentális jogrendszerekben
a büntetőjog közjogi jellegű jogág, ezt jelzi többek között, hogy a bűncselekmények ma
közüldözés alá esnek és közbüntetéssel sújtják azokat. A római jog lemondott a vagyon elleni
és közönséges személysértésben megnyilvánuló bűncselekmények üldözéséről, átengedve azt
a sértettnek, mivel a római állam nem rendelkezett mai kornak megfelelően kiépített nyomozóés
igazságszolgáltatási apparátussal. A római jogi kutatásban a hangsúly a magánjogra
helyeződik, így a római közjog háttérbe szorul.