A művészetnél felmerülő szabadságjog alanyainak köre kapcsán célszerű a vizsgálódást a tudomány szabadságából kiindulva kezdeni. Ennek oka egyrészt, hogy mivel a művészet és a tudomány szabadsága egyaránt a szabad véleménynyilvánítás alapjogából származik, és egymásnak „testvérjogai”, sokban hasonló szabályozás vonatkozik mindkettőre; másrészt, hogy a művészet szabadsága értelmezése kérdésében szinte semmilyen támpontot nem ad sem az Alkotmánybíróság gyakorlata, sem a szakirodalom – ellenben a tudomány szabadságával.
Az EUMSz. 267. cikke értelmében a tagállami bíróságok valamely jogkérdésben uniós jogi norma értelmezése, illetve a szekunder uniós jogi normák érvényességének megállapítása érdekében az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság) fordulhatnak előzetes döntéshozatali eljárás (a továbbiakban: eljárás) kezdeményezése érdekében.
Jelen tanulmányban az átalakult fővárosi választási rendszer bemutatását teszem meg, valamint vázolom az általam észlelt problémákat és az azokhoz kapcsolódó lehetséges megoldásokat. Végül kiegészítve mindezt ismertetem az e tárgyban hozott 26/2014. (VII. 23.) AB határozatot, különös tekintettel az ahhoz csatolt különvéleményeket.
Az ókori Rómában a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfeleltethető bona fides – a köztársasági kor utolsó évszázadaira tehető – kialakulásában döntő szerepe a régi civiljog merev ius strictumot érvényre juttató kereseteivel szemben az ún. bonae fidei actióknak volt. Ezek intentiójában a praetor arra utasította ugyanis a bírót, hogy az alperest mindabban marasztalja, amit az a jóhiszeműség alapján adni vagy tenni tartozik (quidquid dare facere oportet ex fide bona). A formulában szereplő bona fides ehelyütt objektív értelemben, mint a tisztesség, ügylethűség, korrektség értelmezendő. A praetori jog keretei között megszülető bonae fidei actiók – köztük az adásvételi keresetek – így a ius strictummal szemben tulajdonképpen a ius aequumot juttatták érvényre, a méltányosság helyett azonban sokkal inkább a jogviszonyok korrekt, ésszerű elbírálásának elvét kell utóbbi alatt értenünk. Az eladó és a vevő közötti alkufolyamatba ugyanakkor a klasszikus római jog direkt módon nem avatkozott be, nem kívánta meg az ár-érték ekvivalenciát, éppen ellenkezőleg, természetesnek tartották, hogy a szerződő partnerek a vétel során kölcsönösen ügyeskedve (circumscriptio) igyekeznek a számukra leginkább kedvező vételárat kialkudni.
Egyre kevésbé van lehetősége az emberiségnek szemet hunyni a maga okozta negatív természeti változások felett, mert már olyannyira előrehaladottak a károsodási folyamatok, hogy nem lehet nem észrevenni a következményeket. Nap mint nap magunk is tapasztalhatjuk ezeket a jelenségeket. Elég bekapcsolnunk a televíziót, természeti csatornára váltani és a tudósok aggodalmairól hallhatunk az Északi-sark olvadásával, annak élővilágának kipusztulásával kapcsolatban. Vagy elég csak észrevenni, hogy már nem olyan kiszámítható az időjárás, egyre inkább megváltozik egy-egy ország éghajlata, – mint ahogy magyarok is tapasztalhatjuk- nincs már igazi forró nyár, télen pedig enyhe az időjárás. Mindezen jelenségeknek hátterében az éghajlatváltozás húzódik meg, amit mi magunk okozunk életvitelünknek köszönhetően, és ami véleményem szerint az egyik legkomolyabb problémát és veszélyt jelenti az egész világra nézve.
Az 1989-es évet követően több, mint 3 millió román állampolgár vándorolt ki az országból, a siralmas gazdasági és politikai helyzet elől. Románia 2007. január 1-je óta tagja az Európai Uniónak, de a román migrációs folyamatok már az 1990-es évekig is visszanyúlnak. Az Uniós csatlakozás megkönnyítette a más tagállamokba való kivándorlást, bár számos Uniós tagállam korlátozásokat hozott be a román munkavállalókat illetően, és egyszerre megkönnyítette a Romániába való bevándorlást is az idegen állampolgárúak számára. A jelen tanulmány témája Románia migrációs folyamatainak alakulása az Európai Uniós csatlakozást követően. A tanulmány során megismerkedünk a migráció és a szabad személy mozgás fogalmával, majd áttérünk a migrációs folyamatok jogi szabályozására, bemutatásra kerülnek továbbá a román migrációs tendenciák, végezetül összefoglaljuk néhány pozítiv, illetve negatív hatását ezeknek a folyamatoknak, a tanulmány második felében pedig a jövőbeli schengeni csatlakozás szövődményei kerülnek elemzésre.
A 2014-es év a választójog szempontjából rendkívül izgalmasan zajlott. Négy választásra is sor került egy éven belül, nevezetesen az országgyűlési, az európai parlamenti, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választására. Jelen írás az említett négy választás közül a nemzetiségire koncentrál, bemutatva a szabályozás releváns részeit, mellőzve az eredmények ismertetését. A tanulmány kitér a nemzetiségi képviselők jogállására is, hiszen ez szervesen kapcsolódik a választás témaköréhez, illetve kritikát fogalmaz meg a méltatlanság intézményével kapcsolatban.
Egy adott vállalkozás gazdasági, üzleti titkai és know-how-ja – tehát a működésének alapjául szolgáló eljárások, információk, módszerek – mindig is óriási értéket képviseltek a számára, ugyanis ezen információkon, illetve azok minőségén, hitelességén és hasznosíthatóságán alapul a gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. Érthető tehát, hogy a vállalkozások mindent megtesznek az iránt, hogy az ilyen jellegű információikat más – különösen a versenytársak – ne ismerhessék meg. Ezzel párhuzamosan azonban manapság megfigyelhető volt az a tendencia, hogy egy úgynevezett üzleti hírszerzési „háború” is kialakult, különösen az informatikai iparban figyelhető ez meg, ahol napjaink legélesebb gazdasági versenyét produkálja az IT forradalom és innováció. Gondoljunk csak az Apple és a Samsung „szabadalmi háborújára”, de hasonló jellegű szabadalmi perek végeláthatatlan sokasága van folyamatban jelenleg is az IT szektorban, főként az előbb említett két cég, valamint a Google és a Microsoft részvételével, de rajtuk kívül a „kisebb” szereplők is gyakran keverednek egymással hasonló jogvitába. Ezen ügyek nem kis hányada sok esetben bizonyítottan sok esetben nem bizonyíthatóan ipari kémkedés következménye. Látható tehát, hogy napjainkban az üzleti hírszerzés és a titokvédelem új szintre lépett, így a jogi szabályozásnak is követnie kellett a változásokat.